A macskákról rengeteg határozott vélemény kering. A macska önző. A macska bosszúálló. A macska nem szeret, csak elvisel. A macska igazából egy szőrös dísztárgy, amely néha lever valamit, hogy legyen miről beszélni. Ezek a mondatok jól hangzanak egy kávé melletti nevetésben, csak éppen a macskákról nem sokat mondanak el. Inkább rólunk.
A macska viselkedése más, mint a kutyáé, és sok félreértés innen indul. A kutya általában látványosabban mutatja a kötődést: rohan, ugrál, csóvál, örül, mintha minden hazaérkezés olimpiai döntő lenne. A macska sokszor finomabban kommunikál. Melléd fekszik, lassan pislog, a közeledben alszik, neked dörgölőzik, követ a lakásban, vagy egyszerűen ugyanabban a szobában tartózkodik, ahol te. Ez macskanyelven nem hidegség, hanem bizalom.
A „bosszúból pisil” az egyik legmakacsabb tévhit
Ha a macska nem az alomtálcába ürít, annak oka van: fájdalom, húgyúti probléma, stressz, koszos alom, rossz helyre tett tálca, konfliktus másik állattal vagy változás a környezetben. A macska nem ül le gondosan megtervezni, hogyan alázza meg a fürdőszobaszőnyeget. Jelez, csak mi sokszor későn halljuk meg.
A kaparás sem gonoszság
A macska kaparással jelöl, nyújtózik, karbantartja a karmait, és levezeti a feszültséget. Ha nincs megfelelő kaparófelület, akkor talál magának. A kanapé pedig sajnos remekül tapad, stabil, és pont ott van a társasági élet közepén. A megoldás nem a kiabálás, hanem a jó helyre tett, megfelelő méretű kaparó, jutalmazás és türelem.
A „macska magányos állat, elvan egyedül” féligazság
Vannak cicák, akik kevésbé igénylik a folyamatos társaságot, de ez nem jelenti azt, hogy napokra magukra hagyva boldog kis remeték lesznek. A benti macskának környezetgazdagításra, játékra, magaslatokra, búvóhelyekre, vadászós mozgásra és emberi figyelemre is szüksége van. Különben a lakásból könnyen unalom-múzeum lesz, amelyben a függöny az egyetlen interaktív kiállítás.
A macska tehát nem bunkó. Nem emberi mércével hideg, nem kutyás mércével hibás. Macska. Önállóbb, óvatosabb, finomabb jelzésekkel dolgozik, és gyakran csak annyit kér, hogy ne erőltessük rá az emberi logikánkat.
Aki megtanul macskául figyelni, annak hirtelen kiderül: a cica eddig is beszélt. Csak nem felkiáltójelekkel, hanem bajuszmozdulattal, faroktartással, alvóhely-választással és azzal a bizonyos lassú pislogással, amitől a gazdi szíve egyszerre lesz vaj és konzervnyitó.
