Hajdanán nagy tiszteletnek örvendő tagjai voltak a magyar társadalomnak a csikósok, nem véletlenül!

Magabiztos lovastudással, jól képzett lovakkal és egy díszes karikás ostorral tereltek, tanítottak, gondoztak hatalmas méneseket. Bár a világ sokat változott azóta, a hagyomány még most is él.

Korábban fehér, de a 19. század vége a 20. század eleje óta kék színű, bő ujjú inget, ráncos, alul rojtozott kék gatyát, fekete szövet, vagy könnyű posztó mellényt és nagy karimájú kalapot viselnek, kezükben a karikás ostor. Hátasuk felszerelése is hűen őrzi a régi korok szokásait, fejükön kötőfékkantár sallangos díszítéssel, hátukon (már, ha van) ‘csikóspriccs’, azaz a patrac, ami lényegében egy heveder nélküli nyereg. De jellegzetes megjelenésükön túl könnyen felismerhetők ügyességükről, amiket napjainkban leginkább bemutatókon és szüreti bálokon csillantanak meg.

Az egyik legjellegzetesebb bravúr, a világszerte ismert és elismert hungarikum, a puszta-ötös. Ludwig Koch, a Hortobágy betyáros romantikája ihlette rézkarcán tűnt fel először az ötös fogat, aminek két hátsó lován állt egy csikós. Ezt valósította meg elsőnek a valóságban Lénárd Béla, és azóta sok fiatalember.

Tovább is fejlesztették, így ma már puszta-kilences is látható. A rekordot jelenleg Besze Gábor tartja a 17 lóból álló fogattal.

A másik jellegzetes mutatvány a ló ültetése, fektetése. Egy legenda szerint ez onnan ered, hogy régen egy német úr fogadást kötött egy alföldi csikóssal, hogy az ő kutyája okosabb, mint a csikós hátasa, hiszen az utasításra ül és fekszik. Erre föl mutatta meg a betyár, hogy bizony ezt egy ló is tudja. Tudják bizony!

A kendőlopás is oszlopos része a programoknak, amiben egy hölgy felajánlott kendőjéért, vagyis a kegyeiért versenyeznek a csikósok.

Ezekből is látszik, hogy mennyire tanulékonyak és intelligensek a lovak. A lovasukkal ápolt szoros kapcsolatuknak hála még a karikás ostor hangja sem zökkenti ki őket a nyugalmukból. Esőben, hóban, napsütésben hű társai az embernek!

A képek az Új Tanyacsárdában készültek.