A lovaglás gyönyörű sport, különleges kapcsolat ember és állat között, szabadságérzés, fegyelem, mozgás, bizalom. És igen, néha földet érés. A lovasvilágban sokáig tartotta magát az a romantikus keménység, hogy aki leesik, az azonnal visszaül, aki fél, az nem igazi lovas, és aki védőfelszerelést visel, az biztos kezdő. Ez a hozzáállás látványos, csak nem túl okos.
A ló nagy, erős, gyors állat. Még a legnyugodtabb, legjobban képzett ló is megijedhet, megbotolhat, félreérthet egy jelzést, vagy egyszerűen rosszul léphet. A lovas pedig magasról esik, kemény talajra, gyakran lendületből. A baleset nem mindig a tudás hiányának jele. Néha csak annak, hogy a fizika nem kérdezi meg, hány éve lovagolsz.
A bukósisak alapfelszerelés kellene legyen. Nem azért, mert valaki kezdő, hanem mert feje mindenkinek van, cserealkatrész viszont nincs hozzá. A jó sisak megfelelő méretű, szabványos, kényelmes, jól rögzített, és esés után ellenőrizni vagy cserélni kell. A polcon porosodó, tízéves, „még jó lesz” sisak nem biztos, hogy valóban véd.
A gerincvédő vagy biztonsági mellény különösen terepen, ugrásnál, gyerekeknél, kezdőknél, fiatal vagy kiszámíthatatlanabb lovaknál lehet fontos. Nem tesz sérthetetlenné, de csökkentheti a sérülés kockázatát. Aki szerint nem menő, annak nyugodtan fel lehet ajánlani egy beszélgetést egy baleseti sebésszel. Valószínűleg rövid, de tanulságos lesz.
A megfelelő lábbeli is lényeges. A lovaglócipő vagy csizma nem divatból van, hanem biztonsági okból. A sarok segít megakadályozni, hogy a láb átcsússzon a kengyelen, a megfelelő talp és forma pedig csökkenti a balesetveszélyt. Papucsban, edzőcipőben, csúszós talpú cipőben lovagolni nem vagányság, hanem felesleges kockázat.
A biztonság nem csak felszerelés. Józan ész is kell. Nem ülünk lóra alkohol vagy tudatmódosító szer hatása alatt. Nem vagánykodunk terepen ismeretlen lóval. Nem engedünk kezdőt felügyelet nélkül. Nem etetünk kézből összevissza idegen lovakat. Nem állunk a ló mögé. Nem tekerjük a vezetőszárat a kezünkre. Ezek apróságnak tűnnek, de sok baleset apróságokból lesz.
A ló biztonsága is része a képnek. A rosszul illeszkedő nyereg, fájó hát, elhanyagolt pata, túl erős zabla, ideges lovas mind növeli a kockázatot. A biztonságos lovaglás nem arról szól, hogy mindentől félünk, hanem hogy értjük, mivel dolgozunk.
A jó lovas nem attól jó, hogy sosem esik le. Hanem attól, hogy mindent megtesz azért, hogy ne kelljen, és ha mégis megtörténik, tanul belőle. A védőfelszerelés nem gyávaság. Hanem annak jele, hogy szeretnénk holnap is lóra ülni. Lehetőleg ugyanazzal a fejjel.
