A polidaktilia, azaz a sokujjúság egy ártalmatlan fejlődési rendellenesség.
Ahogy a génekben kódolva van a szem vagy a szőrzet színe, a természet furcsaságaként olykor plusz testrészek is.
Az embereknél is előfordul, állítólag Ady Endre is hat ujjal született, csak még gyermekkorában eltávolították a fölöslegest, de ettől kiválasztottnak érezte magát. Az állatoknál nem feltétlen nyúlnak hozzá, ha csupán csak az esztétikára van befolyással. Ők maradnak különleges háziállatok.
Észak-Amerika keleti partja mentén kimondottan gyakori a polidaktilia a macskák között, aminek a halászok kimondottan örültek. A matrózok szerencsét és különös vadászati és mászó képességeket tulajdonítottak a sokujjú macskáknak, Ernest Hemingway egyenesen rajongott értük.
Amíg a világ többi részén különleges kabalaként gondolnak a plusz ujjakra, addig Európában már kevésbé terjedt el, ugyanis itt a boszorkánysággal hozták összefüggésbe, így a boszorkányok üldözésekor ezeket az állatokat is levadászták és megölték. A lényeg pedig nem változott, csak az emberek hozzáállása volt más. Ez a genetikai különlegesség olykor más mutációval is párosul, ami bevallhatóan szemet gyönyörködtető.
Persze nem csak az ujjak sokszorozódhatnak, némelyik állat a fülekből kap többet.
Vagy farokból.
Ami akár nem is az eredeti helyén nő ki.
Forrás: BoredPanda
