Svájcban külön a malackáknak is van társkereső oldaluk.
A törvények nagyon szigorúan szabályozzák ott a házi kedvencek tartását, komolyan veszik a felelős állattartást. Bár kantononként lehet némi eltérés a rendeletek között (például nem mindenhol engedik a harci kutyák tartását), az egész országban odafigyelnek az állatok jólétére.
A gazdiknak kötelező elvégezniük egy tanfolyamot, ahol megtanulják kezelni az ebeket. Svájcban nincsenek láncra vert vagy kennelbe zárt kutyák, családtagként kezelik őket még falun is. Tömegközlekedhetnek szájkosár nélkül és a legtöbb épületbe bemehetnek a tulajdonos felelősségére. Adót kell fizetni utánuk és elvárt az utánuk való takarítás is a közterületeken (ezt egyébként a mindenhol kihelyezett ürülékgyűjtő tartályok segítik). Tilos az állatok csonkítása – csak egészségügyi okokból lehetséges, szépészeti okokból nem! Ha egy kutya elszökik, a gyepmesterek egy csinos kis csekk kíséretében viszik haza az állatot.
A macskák kapnak az oltáson kívül chipet is, a kijárós macskáknak a lakcímük is a nyakörvükre van erősítve.
A társas állatokat pedig szigorúan tilos magányosan tartani! Így született meg a tengerimalac társkereső. Az együtt tartott állatok nem feltétlenül egy időben pusztulnak el, így szükség lehet a megözvegyült malac vigasztalására. Hogy egy gazdának ne kelljen az idők végezetéig új és új tengerimalacot vennie, ha az egyik elpusztul, törvénytisztelő és állatbarát módon bérelhet társat az egyedül maradt tengerimalac számára.
Forrás: ZME Science
