Több fontos szempontot is érdemes mérlegelnünk a tervezés során.

Amennyiben hagyományos boxos istálló mellett döntünk, oda kell figyelni, hogy megfelelően széles folyosót hagyjunk az istállóban a lóval együtt való közlekedésre. Különösen igaz ez, ha később csikóra is lehet számítani.

Sajnos általánosan elkövetett hiba, hogy a lehető legkisebb alapterületen akarnak a lehető legtöbb boxot kialakítani, és ezért olyan keskeny folyosókat hagynak, hogy ott egy termetesebb ember is nehezen fér el.

Ez természetesen balesetveszélyes, egy esetleg megugró ló elől nem lehet kitérni, arról nem is beszélve, hogy egy lóval – szükség esetén – nem lehet megfordulni.

Valamikor a nagyobb istállókban olyan szélességű folyosót kellett kialakítani, ahol két lovat egymás mellett biztonságosan el lehetett vezetni.

Úgy gondolom, hogy ma, egy hobbiló-istállónál ez nem feltétlenül szükséges, de az igen, hogy egy lóval meg lehessen fordulni. Ez körülbelül 3 métert jelent.

Sajnos sokan választják ilyenkor azt a rossz megoldást, hogy inkább csinálnak 2 sor 2,5 m-es boxot 1,5 méteres folyosóval. Ilyen szűk helyen közlekedni a lóval, netán csikóval a boxból ki-be, az állandó balesetveszélyt rejti magában.

Mind az angol, mind a hagyományos boxokra vonatkozik, hogy a box ajtaja kívülről szemben állva, jobbról balra nyíljon. A lovat ugyanis magunk mellett jobb oldalon vezetjük, így a box ajtaját saját magunk előtt kényelmesen tudjuk kinyitni, és a lovat bevezetni. Ellenkező esetben amikor a boxajtót kinyitjuk, közben a lovat hátra kell léptetni, hogy be lehessen vezetni.




Ezenkívül célszerű az ajtónak minimum 130-140 cm-esnek lennie, hogy biztonságosan kiférjen rajta a ló és az ember egyszerre, nem is beszélve az esetleges csikóról.

Az ajtófélfára erősített fa henger (ami valamikor a ménistállók természetes tartozéka volt) megóvja a lovat attól, hogy ha mégis valamilyen okból nekimegy az ajtónyílás szélének, akkor komolyabb sérülés érje. Így a hengeren mintegy “begurul” (vagy ki), sérülés nélkül. Ez a henger körülbelül egy méter hosszú legyen, és úgy kell felszerelni, hogy a közepe az adott ló csípőmagasságában legyen.

Az angol boxoknak (de a többi boxnak is) az ajtaja két részből, alsó és felső ajtóból áll, és külön-külön nyitható. Az alsót olyan magasra célszerű készíttetni, hogy ne csábítsa a lovat a kimászás, kiugrás, kilépés megkísérlésére, de kényelmesen kilásson rajta. Ez átlagos lónál körülbelül 130 cm.

Persze vannak lovak, amelyek hajlamosak mindent elkövetni, hogy a boxból kimásszanak, ennek persze legtöbbször az az eredménye, hogy felakad, és állatorvost kell hívni. A kimászás elkerülésére több megoldás is kínálkozik.

A legegyszerűbb, ha bezárjuk, a felső ajtót is, ilyenkor viszont a ló nem lát ki, esetleg még idegesebb lesz (bár van amelyik ettől megnyugszik), és előfordul, hogy a kis méretű világító-szellőző ablakon próbál meg kimászni.

Bevált módszer, ha az alsó ajtó felett körülbelül 20 cm-rel van egy erős fa keresztpánt. Ilyenkor megint csak fontos, hogy annak az ajtótól való távolsága úgy legyen kialakítva, hogy a fejét a ló nehogy beszorítsa közzé. A legbiztonságosabb, ha a felső ajtó úgy van megcsinálva, hogy a tömör fa-ajtón belül egy sűrű rácsos ajtó is található, ilyen módon vagy csak a rácsot csukjuk rá a lóra, vagy mindkét ajtót – megfelelő viselkedés esetén egyiket sem, csak az alsót.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)