Hogy megértsük a nyulak kommunikációját, meg kell értenünk a gesztusaikat.

A természetben vadon élő nyulak magányos életmódot folytatnak, csak párzási időszakban láthatóak párosan vagy csoportokban. Ahhoz, hogy ennek ellenére messziről is megértsék egymást, szagjelekkel és testbeszéddel kommunikálnak.

Bár a házinyuszik általában kisebb területen élnek és az ember közelében, az ösztöneik a domesztikációval sem vesztek ki.

Elsősorban az otthagyott szagokkal adják tudtára a környezetüknek, hogy hol húzódnak a saját területük határai. Három szagmirigyük segítségével számunka kevésbé érzékelhető, de a fajtársak számára hatalmas jelentőséggel bíró jeleket hagynak. Az állukban található mirigyből odadörzsöléssel sajátítanak ki bármit. A végbélmirigyük a hátra hagyott bogyókkal jelzi a területük határait, a lányékmirigyből távozó szagok pedig felérnek egy személyi igazolvánnyal. Ezekből mi nem tudunk igazán olvasni, de természetesen az ürüléküket mi is észrevesszük.

A viselkedésük árulkodóbb számunkra. A hátsó lábbal való dobbantás, főként, ha hangjelzés is kíséri, sokszor félelmet, veszélyre való felhívást jelent, bár a békében élő, csoportban tartott nyusziknál a játékra hívást is jelezheti. Ha finoman bökdös az orrával, jó eséllyel simogatásra vágyik, de ha hirtelen, erős lökéseket tapasztalunk, jobb, ha békén hagyjuk!

Finom, kedves nyalogatással a szeretetét és ragaszkodását fejezi ki, ha hanyatt fekve mosdik vagy pihen, teljesen biztonságban érzi magát.

A hátára szorított, lelapított fülekkel biztosak lehetünk benne, hogy meg van rémülve, de ha csak lógnak a fülei és nem felejt el pislogni, akkor csak pihen. A teljes teste megfeszül, a fülei radaroznak, ha kíváncsiskodik, két lábra állva a hang irányába már feszült figyelmet mutat.

Ezeket ismerve talán jobban megértjük a nyuszinkat!

Kapcsolódó cikkünk:
Mixomatózis, a nyuszik réme!