Apró. Pici. Falatnyi. Csepp. Pirinyó. Mini. Pöttöm. Nincs is rá igazán jó szó, milyen kicsike Meysi.
Annyira picuri, hogy születése után azt hitte gazdája, ő a placenta. Aztán kiderült, hogy nem, ő bizony egy kiskutya. Nem túl sok esélye volt a túlélésre, mert annyival kisebb volt testvéreinél, hogy nem nagyon engedték oda szopni. De Anna Pohl nem mondott le az apróságról, elkezdte fecskenőből etetni.
Hamar eredménye is lett, elkezdett erősödni és növekedni. Persze túlzásba nem esett, mert még életerősen is kényelmesen belefér egy csészébe. Vagy egy cipőbe, hiszen méretei egy kólás dobozéval vetekszenek.
Persze attól még pont ugyanolyan, mint a többi kutya. Alszik, játszik, rohangál és ugat. De milyen édes kis hangja lehet már?
