A macskák kommunikációjában fontos szerepet játszik a nézésük.
A dorombolásnál, nyávogásnál, szőrük felborzolásánál sokkal finomabb jelzések is tarkítják a testbeszédüket. Az orruk óvatos összeérintése a kötődésüket fejezi ki, ahogy az egymáshoz vagy a gazdi lábszárához történő dörgölőzés is. Az ösztönös dagasztásukkal szintén a tudtunkra adják, hogy biztonságban érzik magukat és szeretnek minket. Ugyanezt a ragaszkodást fejezi ki a lassú pislogás is, amit az emberektől is szívesen fogadnak a Nature nevű folyóiratban megjelent tanulmány szerint.
Ez árulkodó jele az intelligenciájuknak is, hiszen egy másik fajtól is képesek értelmezni ugyanazt a gesztust, amit maguk is előszeretettel használnak. Ezek szerint, amit mi sokszor a fáradt, félálomban levő pihegésnek gondolunk, igazából a szeretetük és bizalmuk jele. Ha ezt viszonozzuk, erősíthetjük a köztünk levő kötődést, ezzel kiegészítve a simogatás, gondoskodás által kialakult érzelmi köteléket. Ha ezt még az úgynevezett Duchenne-mosollyal (amikor valóban szívből mosolygunk, akkor nem csak a szánk húzódik mosolyra, hanem lényegében a szemek körüli izmok is) kombináljuk, akkor szinte biztos a siker.
Nem is tűnik nehéznek, ugye?
