Annyira édes kis szőrgombolyagok, de a cukiságuk se tántorítson el a következetes neveléstől.
Ahhoz, hogy egy jól szocializált, együttműködő társ váljon belőle felnőtt korában is, már egész pici korban el kell kezdeni a tanítását. Ez nem jelenti azt, hogy a pocakját még épphogy megemelni tudó kis apróságot fegyelmezni kéne, de szem előtt kell tartani a korának megfelelő igényeit!
Az első hazatéréskor ne csinálj belőle látványosságot!
A bájos kölyök elszakítva az anyjától egy teljesen új környezetbe kerül ilyenkor, ne terheld túl azzal, hogy mindenkit odahívsz azonnal! Pont elég neki megszokni az új helyet, zajokat, szagokat, embereket, ne nehezítsd meg számára, hogy újra megtalálja a biztonságát, amit hirtelen elvesztett!
Ne variáld át gyakran az új otthonát!
Gondold át előtte, hogy hol fog enni, inni, aludni, és lehetőleg ahhoz tartsd magad. Fontos számára a megszokás, idegessé teheti, ha minden nap máshova teszed a fekhelyét.
Ne hagyd sokat magára!
Az első pár napban tölts vele több időt, majd a fokozatosság elvén hagyd csak magára! Előtte a testvéreivel, mamájával volt, még rémisztő lehet számára az egyedüllét.
Ne etesd össze-vissza!
Bár biztosan ellenállhatatlanul édesen néz a pörköltedre is, de a zsíros, fűszeres, sós ételek nem tesznek jót a pocakjának. Tartsd be, hogy neki való ételekkel eteted, napjából többször, kis adagokkal. Így nem terheli majd túl az emésztőrendszerét a habzsolással.
Ne a szokásos módon vidd sétálni az oltási programjának befejezte előtt!
Könnyen összeszedhet betegségeket, parazitákat, ha oda és úgy viszed, mint a nagyokat. Bár érdekelni fogja a világ és szeretne mindent megismerni, csak biztonságos helyen tedd a földre, mielőtt megkapná az oltásait! Az állatorvos megmondja majd, hogy mikor jön el a pillanat, amikor közösségbe, parkba, kutyafuttatóba mehet biztonsággal.
