Különleges kapcsolat van a kicsik és a kutyák között.
Egy megfoghatatlan kötödés, egy olyan szoros kötelék, ami semmi máshoz nem fogható. Sokszor úgy tűnik, egy apróságnak sokkal többet elnéznek a kutyusok, mint bárki másnak. Totyogók, akik a család kutyája szőrén felhúzva magukat tanultak meg járni. Apróságok, akik ráállnak a kedvencre, hogy fosztogassák a hűtőt. Kislányok, akik tütüt húznak az ebre és kisminkelik, hogy legyen ő is hercegnő. Mindezt végtelen türelemmel és toleranciával tűrik az állatok, sok esetben még látványosan imádják is. Úgy óvják a csöppségeket, mint a hímes tojást. De miért?
Azon túl, hogy a gyerekeknél legtöbbször akad némi lepottyanó finom falat és bármikor vevők egy kis játékra, feltehetően részben az ösztönük vezérli. A kutyafélék szociális szerveződése a falkára épül, napjaink házi kutyusainak ez a családot jelenti. Ahol akad egy falkavezér, legjobb esetben a gazdi, akitől enni kap és akinek mindenképp szót fogad és ott vannak a többiek. Ahogy egy kisgyermek csatlakozik a csoporthoz, onnantól a kutya szemében ő is a “falka” tagja lesz, tehát kiterjed rá is a védelmező ösztön. Mivel gyerek sok esetben fizikailag is kisebb (legalábbis egy ideig) még inkább szorul gyámolításra és védelemre. Ezért a családért a kutyák bármit képesek megtenni, általuk veszélyesnek ítélt helyzetben akár saját épségüket is kockára tennék saját családtagjukért.
Jól szocializált kutya esetében ez azt jelenti, hogy vigyáz a kicsire és nem enged oda hozzá idegeneket. Kontrollálatlan esetben viszont túlzásba eshet, amikor “testvérét” más gyerekkel sem engedi játszani és agresszívvá válik. Sok múlik a nevelésen kívül a kutyát kiskorában ért behatásokon, a környezeten és sok más apróságon. De alapvetően, ha normális körülmények között együtt cseperedik a gyerek a kutyával, valószínű elválaszthatatlan örök barátok lesznek, a külső szemlélők számára is szívmelengető, kivételes kapcsolatukkal.
https://www.instagram.com/p/BWQjiBDjNAp/
https://www.instagram.com/p/BWQXNFsgPHM/
https://www.instagram.com/p/BWQlLoaAMVa/
