Most már kutatók is igazolták azt, amit a legtöbb kutyatartó már rég tud.
Kedvencünk reagál a hangulatainkra. Ha örülünk, velünk örül. Ha dühösek vagyunk, morcos lesz vagy elhúzódik. Ha szomorúak vagyunk, akkor zaklatott lesz és megpróbál valahogy segíteni.
Kutatók egy könnyen nyitható üvegajtóval választották el kutyájukat és gazdáikat. Arra kérték az embereket, hogy szomorúan kérjenek segítséget, esetleg sírjanak is, majd a kontroll kedvéért később kérjenek segítséget semleges, vagy vidámabb hangnemben.
A kutyák egyértelműen a szomorúságra reagáltak gyorsabban, fél percen belül siettek gazdáik segítségére.
Nem nagy meglepetés ez, ki nem sírt még a kutyája társaságában? Ilyenkor egyből ott teremnek és sokszor arra is kísérletet tesznek, hogy lenyalogassák a könnyeinket. Bújnak, udvarolnak, próbálnak jobb kedvre deríteni.
Szóval, ha jót akarsz neki is, próbálj csak rövid ideig szomorkodni. Előbb vagy utóbb úgyis mosolyt csal az arcodra!
