Vannak azok az élethelyzetek, amiket senki nem akar átélni.
De sajnos ez nem feltétlen kívánságműsor. Szomorú, de sok kutyus végzi a menhelyeken. Ilyen esetekben az önjelölt állatvédők hada kezd el fröcsögni a (volt) gazdára, hogy mennyire szívtelen az ilyen, aki beadja a kutyáját, macskáját. De minden esetben az önző kegyetlenségről lenne szó?
Ezt az édes kis kutyust némi étellel és egy levéllel a nyakörvébe tűzve hagyták egy komlói állatorvosi rendelőnél. A papíron ez állt:
Rövid, tömör, fájdalmas és a mai Magyarországon eléggé valóságos. Ez a búcsú nagyon nagyon nehéz lehetett. Sokan hiszik, hogy soha nem kerülhetnek ilyen helyzetbe, pedig erre nincs garancia.
Van, hogy megváltoznak az életkörülmények. Valaki elveszti az állását, lebetegszik, lerokkan, más tragédia éri, vagy olyan helyre költözik, ahova nem viheti a kutyát. Persze valóban vannak olyanok, akik a megunt kutyát adják le, de sokakat a körülmények kényszerítenek olyan döntésre, amitől meghasad az ember szíve. Nem hiszem, hogy az, aki nem tudja a kutyáját etetni és az éheztetése helyett másnak adná, az velejéig rossz ember lenne. Szóval ne ítélkezz, mielőtt megismernéd a hátteret, inkább, ha módod van rá próbálj meg segíteni!
A kutyus most a gyepmesteri telepen van és a Komlói Állatvédő Egyesület keresi az eredeti gazdáját.
Reméljük a történet pozitív fordulatot vesz!
Forrás: szabadpecs.hu
