A tengerimalacok között gyakran kialakul egyfajta hierarchia, ahol valamelyikőjük a „vezér”. Ez nem olyan dominancia, mint mondjuk kutyáknál vagy farkasoknál, de van egy dominánsabb egyed, aki a csoportot irányítja. Ő dönthet például arról, ki ehet először, vagy melyik hely a legkényelmesebb a pihenésre.

A hierarchia főleg akkor lesz nyilvánvaló, ha több tengerimalacot tartasz együtt. A domináns egyed finom jelekkel, például berregéssel, testtartással vagy enyhe „terelgetéssel” mutatja ki fölényét.

Ha két domináns tengerimalac van egy csoportban, a hierarchia általában rangsorviták révén alakul ki. Ezek a viták lehetnek enyhék, de néha komolyabbak is, különösen, ha mindkét egyed nagyon erősen ragaszkodik a vezető szerephez. A konfliktusok általában berregő hanggal, fogcsattogtatással, testtartással és kisebb „tolakodással” kezdődnek.

A dominancia gyakran az erősebb, idősebb, vagy magabiztosabb egyed javára dől el. A “harc” nem mindig fizikai; néha az egyik tengerimalac egyszerűen alárendeli magát a másiknak, és a konfliktus ezzel véget ér. Ha a csoportnak megfelelő helye és elegendő erőforrása van (pl. több etetőtál, búvóhely), a viták általában nem válnak veszélyessé.

Ritkább esetben tényleges verekedés is előfordulhat. Fontos tehát, hogy mindig figyelj rájuk, mert ha a hierarchia intenzív harccal jár, azt kezelni kell, nehogy sérülést okozzanak egymásnak. Érdemes lehet külön választani őket, mert a tengerimalacok stresszes környezetben nem érzik jól magukat.

A tengerimalacok közötti versengés részben nemhez kötött, mivel a hímek és nőstények eltérő módon alakítják ki a hierarchiát:

  • Hímek: a hím tengerimalacok általában erősebben versengenek a dominanciáért, különösen, ha több hím van egy csoportban. A természetes ösztöneik miatt hajlamosak „megküzdeni” a vezető szerepért, gyakran látványosabb morgással, fogcsattogtatással vagy akár kisebb összecsapásokkal. A konfliktusok intenzívebbek lehetnek, ha nőstények is jelen vannak, mivel a hímek rivalizálnak a párzás lehetőségéért.
  • Nőstények: nőstények között is kialakulhat hierarchia, de jellemzően kevésbé agresszív módon. A vezető nőstény gyakran a legmagabiztosabb vagy a legidősebb, és enyhébb jelzésekkel tartja fenn a dominanciát, például azzal, hogy ő eszik először vagy elfoglalja a legjobb helyet.
  • Vegyes csoportok: Ha hímek és nőstények együtt élnek, a hímek általában igyekeznek dominálni, de a nőstények is megőrizhetik saját hierarchiájukat a maguk között. Az ilyen csoportokban a konfliktusok kezelése különösen fontos, mivel a hímek rivalizálása problémás lehet.

Előfordulhat, hogy a tengerimalacok hierarchiájában a szerepek idővel megváltoznak. Ez több okból is történhet:

  • Életkor és erőnlét változása: az idősebb vagy dominánsabb tengerimalac gyengülhet, míg egy fiatalabb, erősebb egyed átveheti a vezető szerepet.
  • Új egyed érkezése: ha új tengerimalac kerül a csapatba, az felboríthatja a meglévő hierarchiát, és átmeneti konfliktusokat okozhat, míg az új rend kialakul.
  • Stressz vagy betegség: ha a domináns egyed stressz alatt áll vagy megbetegszik, előfordulhat, hogy visszahúzódik, és más veszi át a szerepét.
  • Természetes dinamika: a csoport dinamikája idővel magától is változhat, hiszen a tengerimalacok viselkedése és szokásai nem kőbe vésett szabályok szerint működnek.

Ezek a változások általában fokozatosan történnek, és a csoport magától alkalmazkodik az új helyzethez.

Fontos, hogy figyeld őket, és biztosítsd, hogy minden tengerimalacnak legyen elegendő helye, hogy csökkentsd a feszültséget. A versengés mértéke és természete nagyban függ az egyes egyedek személyiségétől is, így mindig érdemes megfigyelni őket, hogy időben észrevedd, ha túl sok stressz vagy agresszió alakulna ki.