in

Hogyan lesz egy kutyából vakvezető?

A vakok és látássérült emberek hű társai a vakvezető kutyák.




Hosszú folyamat eredménye, mire egy apró kölyökből felelősségteljes eb válik. Ismerjük most meg ezt egy kicsit közelebbről.

A kutya kiválasztása

Szakavatott szemek választják ki az arra alkalmasnak tűnő kölyköket. Nem egészen pici korukban, meghagyják nekik a boldog gyerekkort, sokszor önkéntes családoknál. Miután már elmúltak egy évesek, akkor kerülnek a kiképzőhöz, aki elkezdi felmérni az alkalmasságukat.

Ennek része az egészségügyi szűrés. Ilyenkor alaposan megvizsgálják a kutyát, hogy nincs-e valamilyen genetikailag örökölt betegsége. Ha az állatnál diszpláziát vagy valamilyen szembetegséget találnak, akkor kikerül a képzési programból és keresnek neki családot.

Ha egészségesnek bizonyult, akkor tesztelik az idegrendszerét. Nem lehet sem túl agresszív, sem túl félénk. Ha viselkedési problémái vannak, akkor megnézik, hogy mennyire kezelhető. Ha például fél a teherautóktól, akkor tesztelik, hogy oldható-e benne a feszültség, vagy csak még frusztráltabb lesz. Erre nagyjából két hónapot szánnak. Ha a kutya jól teljesít, akkor elkezdődik a tényleges képzése.

A kiképzés

A kiképző feladata megtanítani a kutyának, hogy balesetmentesen elkísérje az embert A pontból B pontba. Ennek része, hogy az eb kikerülje az akadályokat, jelezze a lépcsőt, padkát, keressen zebrát, megállót, ülőhelyet, fel tudjon adni tárgyakat, ha mondjuk a gazdája leejti, és mindeközben ne vonja el semmi a figyelmét a küldetéséről.

Ő lesz a gazdája szeme a forgalomban, de persze ő sem térkép. Nem fogja tudni megmondani, hogy jó utcán sétálnak-e ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célt, de jelez, ha kereszteződéshez érkeznek.

Ha a kutya megtanulta a kívánt feladatokat (ez általában 6-8 hónapot vesz igénybe), akkor vizsgát kell tennie a kiképzőjével, amikor is el kell kísérnie egy útvonalon a bekötött szemű embert. Ha sikerrel teljesít, akkor készen áll, hogy jövendőbeli gazdájának segítsen.

Hogyan kerül az új gazdájához?

Még a kiképzés idején elkezdik a kutyát – a fokozatosság elvét követve – összeismertetni azzal a személlyel, akinek a későbbiekben a társa lesz. Mivel a kiképző ilyenkor már hónapok óta foglalkozik a kutyával, eléggé kiismeri, hogy a hozzá illő vak vagy látássérült embert találják meg. Ezért van az, hogy a kiképző iskolákhoz benyújtott igényléseknél nem időrendi sorrendben kapnak segítőt a jelentkezők, hanem akkor, amikor a hozzá habitusában leginkább passzoló kutyát megtalálják.

Ha jól sikerült az összeismertetés, akkor egyre gyakrabban találkoznak az új gazdijelölttel is a kiképzés során, és amikor a kutya sikeresen levizsgázik az oktatójával, akkor egyre többször marad a jövendőbeli gazdival is, akivel elkezdenek közösen felkészülni a saját vizsgájukra is. Ez a közös munka nagyjából 2-6 hónapig tart. Ha már rendben együtt tudnak működni, akkor levizsgáznak, ahol a vak vagy látássérült embernek a kutyájával három útvonalat kell teljesíteni, teljesen hétköznapi körülmények között, olyan szituációkban, amivel majd bármikor találkozhatnak a későbbiek során. Ekkor a páros felkészült és a továbbiakban együtt élhetik az életüket, de a kutya általában az alapítvány tulajdonában marad.

Mikor mennek a vakvezető kutyák nyugdíjba?

Ez változó, az állat egészségügyi állapotától függ. Ezt általában a gazdik szokták észrevenni, hogy a kutya megváltozott. Nehézkesebben kel fel vagy végzi el a feladatát. Ilyenkor jelzi a kiképző iskolának, akik megnézik a kutyát. Ha úgy látják jónak, valóban nyugdíjazzák az állatot. Ilyenkor a gazdi – ha van rá lehetősége – megtarthatja, ha nincs, akkor más gazdát keresnek az ebnek a nyugdíjas éveire.

Hogyan segíthetünk mi, ha vakvezető kutyás párost látunk?

Először is ne cibáljuk át őket a zebrán, ha nem akarnak átkelni! Ajánljuk fel a segítségünket, de ne sértődjünk meg, ha épp nincs rá szükség! Az, hogy valaki nem lát, még nem jelenti, hogy nem hall vagy beszél!

Ha útbaigazítást kérnek, ne mutogassunk! Banális, de néha elfelejtjük. Az “ott jobbra” nem túl nagy segítség számukra. Az, hogy “két sarkot menjen előre, majd forduljon jobbra” már igen.

A kutyát munka közben ne etessük, ne simogassuk, ne szólongassuk! Ilyenkor neki feladata van, arra kell koncentrálnia! Amikor lekerül róla a hám, otthon pont ugyanolyan élete van, mint más kutyának: eszik, iszik, játszik, alszik, és babusgatják. A jó szolgálatáért valószínűleg nem is keveset!

A nyitókép illusztráció.

Forrás: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

A csirkék szigete a szárnyasok paradicsoma

Akikről kevesebb szó esik: az utakon megjelenő vadállatok