A látás elvesztése mindenki számára csapás, ez alól az állatok sem kivételek.
Függetlenül attól, hogy fokozatosan vagy hirtelen következik be a látás elvesztése sérülés, betegség vagy pusztán csak az idősödés következményeként, mindenképp megviseli a kutyát és a gazdáját is.
A nehézségek ellenére azonban nem lehetetlen teljes életet élni vakon sem, ugyanis a többi érzékszerv felerősödésével igyekszik kompenzálni a szervezet a hiányosságot. Hogyan segíthetünk a kedvencünknek, hogy még könnyebbek legyenek a mindennapjai?
Egy vak kutya már csak a hallására, szaglására és tapintására hagyatkozhat, ezért fontos, hogy sokat beszéljünk hozzá! A hangunk segíti a tájékozódásban és biztonságérzetet ad számára. Ezt lehet fokozni a házban elhelyezett kis csengőkkel vagy hasonló, nem bántó hangjelzőkkel (például az ajtóknál). Alakítsunk ki számára biztonságos helyeket, amelyeket miután megmutattunk neki, ne rendezzünk át!
Könnyebbséget jelent számára, ha tartjuk a napi rutint, és nagyjából ugyanazokon az útvonalakon sétálunk vele. De egy rövidebb póráz hámmal kombinálva is segíthet az irányításában. A tálkái legyenek mindig ugyanott és másokkal is tudassunk, hogy kutyánk nem lát, így talán előzékenyebbek lesznek vele!
Új parancsszavak megtanítása is hasznunkra válhat, ha a kutya megérti a ‘balra’, ‘jobbra’, ‘előre’ vagy más, hasonló kifejezéseket. Így távolabbról is tudunk neki segíteni szóban, hogy az adott helyzetben merre mehet.
Sokan másik kutya segítségét veszik igénybe, aki barátja, társa, és vakvezetője lesz a látását vesztett ebnek. Sok példát látni rá, hogy ez is működhet, de nem minden kutya között alakul ki ilyen szoros kapcsolat.
Speciális segédeszközöket is lehet kapni, melyekkel megkönnyíthetjük kedvencünk életét. Ilyen például a hámra rögzíthető speciális járókeret, amely mintegy burokként segít a kutyának úgy megtalálni a környezetét, hogy közben nem veri be a fejét vagy más testrészét.
Ezeket betartva sem lesz minden pillanat könnyű, de próbáljuk meg az adott lehetőségekből kihozni a legjobbat!
