Télen a mezőgazdaság egy része, a növénytermesztés nyugalmasabb időszakát éli, de az állattenyésztésben nincs szünet. A lótartónak is fel kell készülnie a téli időszakra.

Még mindig sok tévhit kering a ló hőigényéről, hidegtűrő képességéről. Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a ló kiválóan bírja a hideget. Megfelelő kondícióban tartva (és ez nagyon fontos!) akár a mínusz 20 Celsius fokos hideg sem jelent neki problémát.

Sajnos sokan vannak viszont, akik ennek a mondatnak csak a második részét jegyzik meg, holott az csak az elsővel együtt érvényes. A hideget és az éhezést együtt nyilván a ló sem bírja.

A lovak teleltetése

A külső alacsony hőmérséklettel szemben a ló szervezete alapvetően két módon védekezik. Az egyik a megfelelő téli szőrzet növesztése, a másik a nagy izomtömegek jó vérellátása. Viszont mindkettő csak akkor működik, ha a ló jó kondícióban van, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányozásban részesül, és a télbe fokozatosan megy bele, vagyis ugyanazon körülmények között él, mint ősszel.

Van ideje felkészülni a szervezetének a hidegebb napokra. Hiányos takarmányozás esetén a szőrzet nem tud megvastagodni, és nem tud megfelelő izomtömeg sem kialakulni.

A rosszul vagy gyengén takarmányozott ló szőrzete a tél közeledtével megnő ugyan, de ritka marad, így feladatát nem tudja ellátni. A jól táplált ló szőrzete kevéssé nő meg, viszont besűrűsödik, egészen dússá válik. Az pedig természetes, hogy a sovány ló hőháztartása nem működik megfelelően, az izomszegény testrészek áthűlnek.

A rossz kondícióban lévő ló immunrendszere fokozatosan legyengül, és előbb-utóbb nem tud ellenállni valamely betegségnek.

Fontos tudni, hogy a ló a patája felől nem fázik, speciális pataszerkezete, annak megfelelően kialakult vérellátása megakadályozza a lábaknak a talaj, a pata felől történő kihűlését.




A télre való felkészülés tehát nem azt jelenti, hogy az istálló nyílásait bebugyoláljuk, betömködjük, hogy jó meleg legyen, hanem azt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányról gondoskodunk. Télen nyugodtan lehet a szokásosnál nagyobb mennyiségű kukoricát szerepeltetni az abrakban a zab és árpa mellett. Nagyon jó, ha télen rendelkezésünkre áll valamilyen lédús takarmány, cukorrépa, sárgarépa, takarmányrépa, tök, esetleg alma. Ezek segítségével pótolhatjuk a nyári zöldtakarmány kedvező hatását. Nagy gondot kell fordítani a répafélék tárolására, hogy meg ne fagyjanak. Alkalmas erre a verem, a pince.

Nem kell azon igyekezni, hogy az istállóban télen kellemes meleg legyen, nem gond a hideg, de a lovat tartsuk lehetőleg boxban, hogy valamennyit tudjon mozogni, hol az egyik, hol a másik oldalát fordíthassa a hidegebb felé. Sokkal több bajt okozunk azzal, ha meleg, rossz levegőjű, szellőzetlen istállóban tartjuk a lovat, és onnan időnként kivisszük a szabadba – akár 30 Celsius fok különbséggel, ugyanabban a szőrzetben!

Télen is nyugodtan kint lehet tartani a lovat a karámban. Ha van olyan hely, ahová különösen zord időben be tud húzódni, akkor akár éjjel-nappal is. Amennyiben úgy van kialakítva az istálló, hogy a ló bármikor ki-be járkálhat, megfigyelhetjük, hogy csak igen rossz időben fogja az istállót választani.

Természetesen a ló használata során télen figyelembe kell venni, hogy a vastag szőrzet miatt nehezebben szárad meg a teste munka után, ezért ne sajnáljuk az időt, hogy a lovaglás (hajtás) végén a ló 15-20 percet sétáljon, amíg az izzadtság megszárad.

Végezetül tehát: télen is legyen az istállóban jó levegő, szellős, nagy, tágas légtér, de legyen a ló jó kondícióban, bőséges abrakellátás mellett.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)