Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya.

Alapvetően mindig az ember lehetősége és igénye dönti el, hogy melyik utat kell választania.

Bértartás

A bértartásnak nyilvánvaló előnye, hogy sokkal kisebb időbeli kötöttséggel jár, mintha valaki saját maga otthon tartja a lovát. Emellett sokaknak nincs is más lehetőségük, hiszen egy bérházi lakás erkélyén vagy akár egy családi ház néhány négyzetméteres kertjében nincs lehetőség lovat tartani – és van, ahol a település önkormányzata rendeletileg is tiltja a nagyállat tartását.

Hátrányai is vannak persze. Időigényes a lóhoz kijárni, mert lehet, hogy csak kissé messzebb találunk megfelelő helyet lovunk tartására.

Vegyük alapul, hogy egy rendes lovaglás öltözéssel, ápolással, nyergeléssel együtt legalább 2 óra, és ha mondjuk a lovarda, ahol a lovunkat tarjuk, nem a közvetlen közelünkben van, akkor az odaút és a visszaút újabb egy óra, azaz 3 órányi egybefüggő szabadidőre van szükségünk egy-egy lovagláshoz.

Otthon vagy bértartásban?

Nem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő helyet sem, ahol a szolgáltatás minősége megfelel a lovunknak, az ára pedig nekünk. Manapság egy ló havi bértartása több tízezer forint, attól függően, hogy boxban vagy állásban, esetleg futóistállóban helyezzük el lovunkat, és az ápolás, körmözés, patkolás, vakcinázás, jártatás stb. benne van-e a havi díjban.

Emellett nem mindegy, hogy milyen az istálló személyzete, a lóápolók, az edző (ha van), milyen a lovarda, van-e fedeles lovarda, tereplovaglási lehetőség. Milyen minőségű takarmányt etetnek, és mennyit az adott telepen. Milyen az állatorvosi ellátás, és még számos szempontot lehetne sorolni.




Otthoni lótartás

Az otthon való lótartásnak egyik nagy hátránya, hogy nagyon kötött időrendet követel a lótartótól, ha nem is órára, de napszakra mindenképpen.

Előnye, hogy a lovunkat bármikor láthatjuk, szem előtt van, tudjuk, hogy mikor hogyan viselkedik, mit csinál, sokkal jobb személyes kontaktus kialakítására van lehetőség. Mi magunk dönthetjük el, hogy mikor miért büntetjük és mikor miért jutalmazzuk. (A legtöbben nem szeretjük, ha a lovunkat más megveri, még ha indokoltnak is látszik, illetve szinte biztos, hogy a fenyítés mértékében nem értünk egyet – és ez nagyjából a jutalmazásra is vonatkozik.) A ló megszokja, hogy tőlünk kapja az élelmet, mi ápoljuk nap mint nap, tudja, hogy ki a gazdája.

Hátrány, hogy komoly beruházásokat igényel, ha nekünk kell istállót építeni, tekintélyes helyigénye van, ami sokszor a lótartás szűk keresztmetszete. Istállót még csak lehet építeni kisebb területen is, de karámot, netán legelőt azt nem.

Ami a költségeket illeti, mai áron számítva saját házunknál is belekerül egy ló tartása havonta néhány tízezer forintba, attól függően, hogy a takarmányt milyen áron tudtuk beszerezni, esetleg megtermelni. És ebben természetesen nincsen benne a saját munkaerőnk, ráfordított időnk, valamint az istálló, és egyéb szükséges létesítmények költsége, amortizációja.

Ha kalkulálunk ezekkel a költségekkel is, akkor a két variáció között a különbség már elég csekély. Ez azt jelenti, hogy a bértartás vagy saját, otthoni lótartás között a választás alapvetően nem anyagi kérdés, hanem életforma, illetve adottság kérdése.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)