Azt tanuljuk kiskorunktól, hogy a morgó kutyával vigyázni kell.
Ez az intelem teljesen jogos, hiszen mindenki elkerülne egy morgást követő esetleges támadást, azonban, aki kicsit jobban megismeri a kutyákat, rájön, hogy morgás és morgás között is van különbség.
A figyelmeztető, támadó, agressziót sugárzó morgáson kívül képviselteti magát a játékos jelzésértékű morgás is. A saját csontját védő kutya nem ugyanúgy morog, mint az, amelyik épp egy kötelet cibál szórakozásból. Ezt a különbséget egy rutinosabb gazdi könnyen felismeri, de laikusok számára sem okozhat túl nagy gondot elsajátítani.
Ez a hang egyébként nem csak számunkra szolgáltat információt a kutya aktuális hangulatáról, hanem társai felé is jelzésértékű. Ezért fordulhat elő, hogy egy kölyök a nagyobb társa morgása ellenére is képes odamenni és körbenyalogatni, remélvén, hogy megenyhítheti az idősebbet.
Amennyiben a morgás nem farokcsóválással, hanem vicsorgással is jár, esetleg még a szőr is elkezd az égnek meredni az állat hátán, egyértelmű jele annak, hogy ne közelítsük meg! Ilyenkor ő már felkészült arra, hogy megvédje magát, a területét vagy épp az ennivalóját, ezért ildomos szép óvatos mozdulatokkal hátrálni! Ezzel jelezve számára, hogy tiszteletben tartjuk a határait és nem kívánunk harcba szállni!
Forrás: The Royal Society
