Az EU új kutya- és macskajóléti szabályozása a mikrochipről, regisztrációról és állatkereskedelemről is szólhat. Mutatjuk, mit érdemes tudnia egy magyar gazdinak.

Miért beszél most mindenki a kutyák és macskák „papírjairól”?

A kutyák és macskák eddig is családtagok voltak, csak néha a papírmunkában nem látszottak annak. Az Európai Unióban most éppen azon dolgoznak, hogy a kedvtelésből tartott állatok tenyésztése, kereskedelme és nyomon követhetősége átláthatóbb legyen. Magyarul: kevesebb homályos eredetű kölyök, kevesebb online „csak ma ennyiért” típusú szaporítós hirdetés, és több esély arra, hogy egy állatról tudni lehessen, honnan jött.

A téma azért különösen fontos Magyarországon, mert a kutyachip már régóta ismerős fogalom, de a macskák esetében sok gazdinál még mindig úgy hangzik, mintha valaki a cicába akarna építeni egy apró műholdat. Pedig nem erről van szó. A mikrochip nem GPS, nem mutatja meg, hogy Mici éppen a szomszéd komposztjánál tart-e titkos értekezletet. A chip egy azonosító eszköz, amely akkor segít, ha az állatot megtalálják, leolvassák, és az adatbázisban elérhető a gazdi.

Rövid válasz: mi változhat?

Az EU-s irány lényege az, hogy a kutyák és macskák tenyésztése, értékesítése és mozgatása egységesebben ellenőrizhető legyen. A tervezett szabályozás a kutyák és macskák jólétére, azonosítására, regisztrációjára és az illegális kereskedelem visszaszorítására koncentrál.

A hétköznapi gazdi szintjén ez leginkább három kérdésben lehet érdekes:

  • Mikrochippel és regisztrációval azonosítható-e az állat?
  • Visszakövethető-e, honnan származik a kölyök?
  • Ellenőrizhetőbbé válik-e az online állatvásárlás?

A szabályozás célja nem az, hogy a normális gazdit adminisztrációval üldözze, hanem az, hogy az állatkereskedelem sötétebb zónáit jobban lehessen látni. És lássuk be: aki valaha próbált már kideríteni valamit egy „fajtatiszta, de papír nélkül, mert úgy olcsóbb” kölyök múltjáról, az tudja, hogy ezen a területen lenne mit világítani.

Miért pont a mikrochip a kulcsszó?

A mikrochip azért fontos, mert az állat azonosítása nélkül az egész rendszer olyan, mintha rendszám nélküli autókkal próbálnánk közlekedési szabályokat betartatni. Lehet próbálkozni, csak nem sok értelme van.

Magyarországon a kutyák mikrochipes jelölése a gazdiknak már nem újdonság. A négy hónaposnál idősebb ebek chipelése kötelező, és az állatorvosi adatbázisban történő regisztráció az elveszett kutyák hazajutásában is kulcsszerepet játszhat. A macskáknál viszont egészen más a helyzet: sok cica nincs chipezve, különösen a kijárós, „ő úgyis mindig hazajön” típusú házi tigrisek.

Csakhogy a „mindig hazajön” nem terv, hanem remény. Egy megijedt macska, egy költözés, egy autóút, egy új környék vagy egy rosszul zárt hordozó pillanatok alatt elég ahhoz, hogy a gazdi és az állat külön történetbe kerüljön. A chip ilyenkor nem csodaszer, de nagyon erős esélyjavító.

Mit jelent ez a tenyésztőknek és vásárlóknak?

A leendő gazdik számára a nyomon követhetőség egyik legnagyobb előnye az lehet, hogy nehezebb lesz teljesen ködös háttérből állatot árulni. Egy felelős tenyésztőnek eddig sem az volt a célja, hogy láthatatlan maradjon. Ő meg tudja mutatni a szülőket, az egészségügyi papírokat, a tartási körülményeket, és nem sürgeti a vásárlót úgy, mintha mosógépet vinne akciósan.

A problémát inkább azok a hirdetések jelentik, amelyekben minden túl szép: „családi környezetben nevelkedett”, „oltva-féregtelenítve”, „azonnal vihető”, „csak komoly érdeklődőknek”. A baj az, hogy ezek a mondatok önmagukban semmit nem bizonyítanak. A kölyök lehet valóban szeretett, gondozott állat, de lehet egy nagyüzemi szaporítás mellékterméke is.

Ha a nyomon követhetőség erősödik, a vásárlónak több kapaszkodója lehet. Ez nemcsak állatvédelmi kérdés, hanem gazdibarát ügy is: egy rossz helyről vásárolt kölyök később súlyos egészségügyi, viselkedési és anyagi terheket hozhat.

És a menhelyek, állatvédők?

A menhelyeknek és állatvédő szervezeteknek a regisztráció és az azonosíthatóság szintén kulcskérdés. Ha egy talált állat chipes és az adatai rendezettek, sokkal gyorsabban visszakerülhet a gazdájához. Ha nincs chip, nincs friss telefonszám, vagy az állat soha nem is volt regisztrálva, a történet hirtelen sokkal nehezebb lesz.

A magyar valóságban ez különösen fájó pont. Rengeteg állat nem azért kerül be a rendszerbe, mert senki sem szerette, hanem mert nem volt azonosítható, nem volt ivartalanítva, nem volt felelős döntés a háttérben. A chip önmagában nem oldja meg a kóborállat-kérdést, de a felelős állattartás egyik alapcsavarja. Nem látványos, nem szívecskés, nem olyan, mint egy új nyakörv, de sokszor többet ér annál.

Mit tegyen most egy magyar gazdi?

Pánikolni nem kell, de ellenőrizni igen. A legfontosabb, hogy a kutya chipje valóban regisztrálva legyen, és az adatok naprakészek legyenek. Költözés, telefonszámcsere, gazdaváltás után ezt sokan elfelejtik. Pedig a chip csak akkor ér valamit, ha a leolvasott azonosító mögött elérhető ember is van.

Macskánál akkor is érdemes megfontolni a chipet, ha nem kötelező minden helyzetben. Kijárós cicánál szinte alapvető biztonsági lépés, de benti macskánál sem ördögtől való. A benti macska ugyanis nem olvasta a házirendet, és egy résnyire nyitott ajtónál néha elképesztő sprinterré válik.

Állatvásárlásnál pedig érdemes lassítani. A jó döntés nem ott kezdődik, hogy „jaj, milyen cuki”, hanem ott, hogy ki az eladó, milyen papírokat ad, látható-e az állat előélete, milyen oltásai vannak, és mi történik, ha később gond adódik.

A gazdiknak szóló lényeg

Az új európai irány nem arról szól, hogy a kutyák és macskák elveszítik a családtag státuszukat, és aktaszámot kapnak a kanapé mellé. Éppen ellenkezőleg: arról szól, hogy az állat ne legyen könnyen eltüntethető, átpasszolható, ismeretlen eredetű „termék”.

A chip, a regisztráció és a nyomon követhetőség nem romantikus része az állattartásnak. Nem fog tőle szebben dorombolni a macska, és a kutya sem lesz udvariasabb a postással. De ha baj van, ezek a száraz adminisztratív részletek dönthetik el, hogy az állat hazajut-e, és hogy kevesebb állat tűnjön el a felelőtlen kereskedelem szürke zónájában.