Ejtsünk néhány szót a ló jellemző méreteiről, illetve a méretfelvétel módjáról. A lovat leginkább három, illetve négy mérettel szoktuk jellemezni.
Ezek az alábbiak:
Marmagasság bottal
A marmagasság méréséhez mindig kemény, vízszintes talajra kell állítani a lovat. Ez a méret a ló marjának legfelső pontjától a földig terjedő függőleges távolság, vagyis a marnál mért tényleges magassága.
Ennek mérésére szolgál a ló-mérőbot, melynek több típusa van.
A lényege mindegyiknek ugyanaz: egy vastagabb részből kihúzható egy vékonyabb, melynek végén egy derékszögben kihajtható, kb. 40 cm-es “pálca” van, a legjobb botok vízszintes részében van egy vízmérték is.
A mérőbotot kihúzzuk kb. olyan nagyra, amekkorának a lovat becsüljük, kihajtjuk a vízszintes pálcáját, és óvatosan a ló mellé állítjuk.
Az egész bot függőlegesen kell álljon a ló bal válla mellett, a legfelső, derékszögben kihajtott pálca pedig vízszintesen tartva érinti a mar legmagasabb pontját.
A lónak szabályosan négy lábon kell állnia, két első lába egymás mellett legyen. Ha terpeszben áll elöl, akkor az több cm-t is csalhat a valós mérethez képest. Miután óvatosan, a ló megijesztése nélkül beállítottuk a mérőbotot, hátrább lépünk, és a boton lévő skáláról leolvassuk a mért marmagasságot.
Ha a lovon patkó van, egy cm-t levonunk. Egész cm-es pontossággal adjuk meg a mért értéket. A mai félvér lovak marmagassága bottal mérve 165 cm körül mozog.
A 160 cm-es vagy alacsonyabb ló kicsinek tűnik a szemnek, a 165 cm körüli “normál méretűnek”, a bottal 170 cm vagy annál magasabb lovat kifejezetten nagynak látjuk.
Marmagasság szalaggal
Mérésére szolgál a lómérő szalag. Ez egy mérőszalag, melynek nulla pontja előtt van egy 10 cm körüli fémlapocska, amelyre a marmagasság mérésekor rálépünk. A mérés menete: óvatosan kiengedjük a mérőszalagot, a fémlapot a ló bal első patája mellé csúsztatjuk, és bal lábbal rálépünk.
A szalagot óvatosan végigfektetjük a ló vállán, lapockáján, kifeszítjük, és a mar legfelső pontjához vezetjük. Ott ujjunkkal megfogjuk a szalagot, lassan hátralépünk, és leolvassuk a szalaggal mért marmagasságot.
Patkolt lónál a fentihez hasonló módon korrigáljuk az értéket. Normál kondícióban lévő és átlagos dongásságú félvér lónál a bottal mért marmagasság kb. 10 cm-rel kevesebb, mint a szalaggal mért. Ha a különbség ennél több, a ló dongásabb vagy kövérebb az átlagosnál, ha kevesebb, akkor fordítva.
Övméret
Az övméretet a lómérő szalaggal vesszük fel. A marmagasság mérése után a szalagot óvatosan átvetjük a ló hátán, és a marja mögött közvetlenül, körben a mellkasán, alul a heveder helyén körülvezetjük.
A nulla pont szalaggal való találkozásánál leolvassuk az övméretet. Félvér lovaknál 185-190 cm számít jó átlagos övméretnek, de léteznek 200 cm-es, sőt nagyobb övméretű lovak is.
Szárkörméret
A szárkörméretet az övméret után szokás felvenni, a következő módon. A szalag “taposó-lemezes” végét meghúzzuk, és a ló bal első lábán a lábtő alatt kb. a szár fentről számított egyharmadánál, ahol a legvékonyabb a szár körülvesszük, és a szalagról leolvassuk a szár kerületét.
A szalag “maradék” része a ló hátán átvetve marad. Félvér lovaknál az átlagos szárkörméret kb. 20-21 cm, az ennél kevesebb lovak finom csontozatúak, a 22 cm körüli vagy vastagabb szárkörméret erős csontozatra utal.
A szárkörméretet fél cm-es pontossággal adjuk meg. Ha a bal száron sérülés, csontkinövés van, akkor a jobb szárat mérjük. Lehetőleg nyugtalan lónál se vegyük fel a másik oldali első lábat, mert ez által a mért láb terhelődik, és más értéket ad a mérés.
A fenti négy jellemző méretet az alábbi módon szokás írni: például 165/175-188- 21,5.
A lómérés során nagyon fontos, hogy óvatosan, türelmesen dolgozzunk, mert sok ló rosszul tűri a számára idegen ténykedést, táncol, nem tud megállni, ijedezik, netán rúg.
Jellemző lehet még egy lóra a tömege (súlya)
Félvér lovaknál átlagosnak számít az 5-6 mázsa, az ennél kevesebb súlyú ló vagy kis ló vagy sovány ló, a nagyobb tömegű pedig nagy vagy/és kövér ló. Egyes hidegvérű fajtákban nem ritka az egy tonnás egyed sem.
Korábban esetenként mérték a lovak hosszúságát és szélességét, ma ez már nem gyakorlat.
Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)