Vegyük észre a betegségre, sérülésre utaló jeleket!

Cikkemben csak annyira szeretnék “elmélyedni”, amennyi egy hobbilótartónak szükséges ahhoz, hogy lovát megfelelően óvja a sérülésektől, megpróbálja megelőzni a betegségek kialakulását. Ezen túlmenően a leggyakoribbakat lehetőleg felismerje, illetve szükség esetén el tudja látni a lovat az állatorvos megérkezéséig.

Megelőzés

A megelőzés nagyjából a következőkből álljon. Elsődleges, hogy tartsuk a lovat megfelelő kondícióban. A megfelelő nem azonos a kövérrel!

Az alultáplált és az elhizlalt ló egyaránt hamarabb szenved egészségkárosodást (legfeljebb mást és mást), mint a jó kondícióban lévő, edzett társuk. Ne feledkezzünk meg a szükséges vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek beviteléről sem.

Nagymértékben egészségmegóvó a természetes tartásmód, a szabad, friss levegő és a rendszeres (elegendő, de nem túlzott) mozgás. (A terhelés fokozatos emelése.)

A féregtelenítés szintén a megelőzés része, csakúgy, mint a vakcinázás, melyet elsősorban vírusos légzőszervi megbetegedésekre, illetve tetanuszra szokás általánosan alkalmazni.

Számos féregtelenítő szer kapható. Kapható olyan vakcina amely az influenzára és herpesz vírusra alakít ki védettséget, valamint olyan, amely a tetanusz ellen. A féregtelenítésre és vakcinázásra is igaz, hogy csak akkor hatásos, ha a féreghajtó illetve vakcina gyártójának rendelkezéseit betartjuk, és megfelelő időközönként, a megfelelő adagban kapják az állatok. Az ötletszerű kezelések természetesen nem érik el a várt hatást.

Leggyakoribb rendellenességek, megbetegedések

Az egyik leggyakrabban fellépő probléma a kólika, amely emésztőszervi rendellenességek, dugulás, bélcsavarodás elnevezése, a hirtelen elhullások leggyakoribb előidézője. Ilyenkor a ló nyugtalan, a hasát fájlalja, nézegeti, izzad álltó helyében. Igyekszik lefeküdni, hemperegni. Erőlködik, de nem tud üríteni. Fülünket a horpaszához szorítva nem hallani a bélmozgások szokásos zaját.

Korábbi általános szabály volt, hogy a kólikás lovat az állatorvos megérkezéséig lassan jártatni kell, és nem szabad hagyni lefeküdni, ezzel szemben van, aki azt tanácsolja, hogy – ha nem vergődik – hagyjuk a lovat hemperegni, mert ezzel segíteni tud magán. Ha az állat vergődik, 20 ml görcsoldót (No-Spa) és 20 ml Algopyrint célszerű adni a nyaki izomba. Az injekciót természetesen steril tűvel kell beadni. Előzetes gyakorlat nélkül azonban ezzel ne kísérletezzünk. Kérjük tapasztaltabb személy segítségét.

Ha a lovon szúrt sebet találunk, feltétlenül kapjon tetanusz szérumot. Ezt akkor sem árt beadni, ha a lovat vakcinázták tetanusz ellen.




Azoknál a lovaknál, amelyek hosszabb ideje pihentek, de egyébként rendszeresen dolgoznak (és főként, ha a pihenő alatt az abrakadagjukat nem csökkentettük) fordul elő az újbóli használatbavételkor az úgynevezett ünnepi betegség vagy “vérlob”, magyarul izomfestékvizelés. Ilyenkor a ló a munka kezdete után nem sokkal kezd lemerevedni, nagy izmai (pl. farizom) kőkeménnyé válnak. Ilyen esetben azonnal hagyjuk abba a munkát, a megmerevedett izmokat dörzsöljük, masszírozzuk, és ha lehet, várjuk meg a helyszínen az állatorvost. Ha nem, akkor nagyon lassan, kíméletesen próbáljuk meg lépésben hazavezetni a lovat.

A felületi sérüléseket, például nyeregtörés, bőrsérülés, jódalkohollal kell kezelni, kitisztítani a szakellátásig. Az apróbb sérülések otthoni kezelésére kaphatók különböző spray-k (Oxicort, Kubatol), melyek filmszerű, fertőtlenítő hatású bevonatot, mintegy vékony, rugalmas kötést képeznek a seben.

Lesántulás esetén a lóval a munkát azonnal abba kell hagyni, és az állatorvos megérkezéséig az állatot nyugalomba kell helyezni. Végtagproblémákra általános, régi recept, hogy ami a normálisnál melegebb, azt hűteni kell (például meleg, gyulladt ínt hideg vízzel), ami hidegebb, azt melegíteni (istállófásli, meleg borogatás).

Ha a ló belázasodik, akkor az állatorvos megérkezéséig akár 2-3 óránként is kaphat lázcsillapítót, vagy hideg borogatást a nyaki tájon.

Ha ellés során ellési komplikáció lép fel, és az állatorvos érkezése rövid időn belül nem várható, akkor a tenyésztő megfelelő bemosakodás és fertőtlenítés után segíthet az elakadt fejet vagy lábat a szülőútban kézzel a helyére igazítani. Ez esetleg megmentheti a csikó életét és esetleg megóvhatja a kancát a gátrepedéstől.

A fentieken túl általában annyi a lótartó feladata, hogy lovát mindig a jó gazda gondosságával ápolja, gondozza, és figyelje viselkedését, és vegye észre a betegségre utaló jeleket!

A betegségre a ló megváltozott viselkedéséből tudunk következtetni, és a betegség diagnosztizálása, illetve ellátása már az állatorvos feladata. Ehhez viszont jól kell ismernünk a lovunk viselkedését, étvágyát, szokásait, mozgását egészséges állapotában.

Azonnal valamilyen gondot jelent, ha az egyébként jó étvágyú ló a szokásos abrakadagját nem eszi meg, nem iszik, túl sokat iszik, vagy túl sokat fekszik. Ilyenkor mérjük meg azonnal a ló lázát, és ha szükséges, adjunk lázcsillapítót az orvos megérkezéséig. A ló normális hőmérséklete végbélben mérve 37,5-38 Celsius fok. A 39 fok már jelentős, a 40 fok vagy a feletti már súlyos lázas állapot. A légzésszám megemelkedése is jelzés lehet. Kifejlett lónál a légzésszám nyugalmi állapotban 10-16/perc, a pulzusa 28-40/perc, az egy-két éves csikónak 40-50/perc. Ezt a ló álla alatt lehet a legkönnyebben kitapintani.

Betegség jele vagy előjele, ha a ló bágyadtan néz, fejét lógatja, kedvetlen, “búsul”. Reggelente rutinszerűen ellenőrizzük, hogy a ló alatt van-e trágya. Problémát jelez, ha észrevehetően erőlködik, próbál vizelni, de eredménytelenül. Ha orrából, szájából, szeméből váladék ürül. Ha valamelyik szemét (vagy mindkettőt) csak félig nyitja ki. Ha valamely testnyílásából (orr, száj, végbél, péra, pénisz) vér szivárog vagy folyik.

Rendellenes, ha a ló munka közben észrevehetően nehezebben lélegzik, vagy hörgő hangot hallat, fullad. Nyilvánvaló probléma, ha a ló rendszeresen köhög. Különösen gond, ha a köhögés nem száraz, csattanó, hanem hosszan elnyúló, elhalkuló. A száraz, hangos, csattanó hangot adó köhögés szerencsés esetben csak valamilyen por-bántalom, ami a kiváltó ok (pl. poros széna) megszüntetése után akár el is múlik.

Nyilvánvaló rendellenesség, ha a ló sántít, valamely ízületét nem hajlítja, illetve hajlításra, terhelésre fájdalmat jelez. Mindig ugyanazt a lábát pihenteti és sokáig, mozgása imbolygó, netán rogyadozó, vagy a normálisnál sokkal merevebb, kötöttebb (jó esetben ez csak izomláz).

Gondot jelez, ha a ló átlagos munka során túlzottan megizzad.

Betegségre, takarmányozási problémára vagy férgességre utal, ha a ló szőre fénytelen, ritka, hosszú, és a ló kondíciója nem megfelelő. Az a megfelelő kondíció, ha a lóra ránézve a bordáit nem látjuk (de nem a hosszú szőr miatt), viszont az oldalát végigsimítva tenyerünkkel érezzük. Ha szemmel jól láthatók a bordák, akkor mínusz kondícióban van a ló (sovány), ha kézzel sem tapinthatók, akkor el van hizlalva.

Férgességre utal, ha a ló a farkát (pontosabban a farát) dörzsöli a karámhoz, az istálló falához. Ezt a faroktövön azonnal észre lehet venni.

Külső parazitára utal, ha a bőrön szőrhullást, pörkösödést, ekcémás gyulladást látunk.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)