A macskád is labdázik? Vagy inkább lenézi?
A kutyák hozzák vissza a labdát, a macskák meg maximum belerúgnak. Legalábbis így szól a népi bölcsesség. Csakhogy egyre több gazdi számol be arról, hogy a cicája önként és dalolva apportírozik: visszahozza az eldobott játékot, újra kéri, hogy dobják el, sőt néha még „szól” is, ha nem figyelünk rá eléggé. Mi állhat a háttérben? Egy genetikai csavar, vagy csak a cicák titkos kutyaénje?
Macska, aki kutyának képzeli magát
Nem minden cica, de bizonyos egyedek kifejezetten élvezik az apportírozást. Ezeket gyakran „retrievermacskáknak” becézik – és bár viccesen hangzik, a viselkedésük valóban hajaz egy retriever típusú kutyáéra. A leggyakoribb „labdavadász” fajták közé tartozik a sziámi, az abesszin, a bengáli és a burma – de természetesen bármely keverék is lehet ilyen lelkes játékos.
Játék vagy zsákmány?
A legtöbb macskánál az apportírozás nem parancsra történik – hanem a vadászösztönre épül. A cica elkapja a „zsákmányt”, majd visszaviszi a „fészekbe”, azaz hozzánk, és várja, hogy újra „levadászhassa”. Ez nem az engedelmességről szól – inkább egyfajta ismételhető sikerélményről. A gazdi részéről pedig dicséret és figyelem jár, ami tovább erősíti a viselkedést.
Lehet-e tanítani?
Bár a legtöbb cica nem épp tanulásmániás, az apportírozás megtanítható – türelemmel és pozitív megerősítéssel. Kezdd egy könnyen dobható és hurcolható játékkal, például egy puha egérrel. Ha a cica visszahozza, azonnal dicsérd meg és kínálj fel egy jutalomfalatot. Ha nem hozza, ne erőltesd – lehet, hogy ő csak nézőnek jött.
Miért csinálja csak néha?
A macskák hangulatállatok. Lehet, hogy egyik nap tízszer is visszahozza a játékot, másnap meg rám se néz. Ez nem a képességein, hanem a kedvén múlik. Fontos megérteni: a macska nem azért él, hogy szórakoztasson minket – de ha akar, képes rá. És ha egyszer rákap az ízére, meglepően kitartó „retriever” lehet belőle.
Nem minden cica retriever, és ez rendben van
Ahogy az emberek, úgy a macskák is különböző személyiségek. Vannak, akik szívesen „labdáznak”, mások inkább megfigyelnek, vagy csak a kanapén szeretnek szundikálni. Ne várjunk el minden cicától kutyaszerű viselkedést – de ha a miénk mégis így viselkedik, örüljünk neki, és élvezzük a különleges kapcsolatot.
Tipp gazdiknak: figyeld a cicád reakcióit játék közben – lehet, hogy egy jövőbeli bajnokot rejteget a bundás kis teste!
