A ló háziasítása során kialakult a szálas takarmányok mellett az abrakféleségek etetése is.

Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy mivel az abrak koncentrált takarmány a szénához képest, egyrészről abrak formájában nagyobb mennyiségű tápanyagot lehetett szállítani, másrészt erős fizikai igénybevétel esetén a szénából felvett energia nem is elegendő a munkavégzéshez.

Ráadásul sokkal több időt is vesz igénybe ugyanannyi tápanyagnak a bevitele, és erre pl. háborús időkben nem biztos, hogy volt lehetőség.

Az abrakfélék szerepe

Az abrakfélék alapvető szerepe tehát az energiaszolgáltatás. A magvak három részből állnak: a héj és az aleuron réteg, az endospermium és a csíra. A fehérjét majdnem teljes egészében az aleuron réteg és a csíra tartalmazza, az endospermium nagyrészt keményítőből áll.

A magvak őrlés után telítetlen zsírsavtartalmuk oxidálódása következtében könnyen avasodnak, ezért őrölt formában nem célszerű tárolni őket. Kalciumban általában szegények, foszforban gazdagabbak. Olajtartalmuk 1,5-5% között van, nyersfehérje koncentrációjuk 9-15% között mozog.

Zab

A legáltalánosabb abraktakarmány a zab. Az egyetlen abrakféleség, amely aggály nélkül etethető ad libitum (étvágy szerint) a lóval. Ennek oka egyrészt szemszerkezete, mely nagyban hasonlít a fűfélékre (nagy, a szemre tapadó, de azzal össze nem nőtt pelyvalevele), és beltartalmi értékei: közepes energiatartalmú és nagy rosttartalmú (10-12%). Emészthető nyersfehérje- és nyerszsírtartalma magas.

Árpa

A másik, a ló számára igen jó étrendi hatású, megfelelő abrakféleség az árpa. Külső burka ugyan szorosabban tapad a maghoz, mint zabé, ezért szokták roppantva vagy zúzva is etetni. Energiában a zabnál gazdagabb, emészthető nyersfehérje-, foszfor- és kálciumtartalma hasonló, nyersrost és zsírtartalma kisebb.




Kukorica

A harmadik abrak, melyet lóval etethetünk, a kukorica. Energiában ez a leggazdagabb, de kicsi a fehérjetartalma. Nyerszsírtartalma alig marad el a zabétól. Célszerű csöves formában adni a lónak, mert így hosszabb ideig rágja, míg lefejti a csutkáról, és nem tud belőle habzsolni, ami kólikás tünetekhez vezethetne. A morzsolt kukoricát adhatjuk egészben is, de jobb roppantva, vagy nagyon durván megőrölve.

Finom őrleményként semmilyen abrakot ne adjunk a lónak, mert nagyon érzékeny a porra, így a poros, vagy túl finomra őrölt abrakra is. Célszerű az őrölt abrakot etetés előtt benedvesíteni.

A fenti három abrakféleségnek együttes, keverékben való etetésével igen kedvezőek a gyakorlati tapasztalatok.

Korpa

Meg kell még említeni a korpát, mint abrakféleséget. Elsősorban lábadozó állatoknak szokás adni. Energiatartalma szerény, magas a nyersfehérje és a rosttartalma. Gyorsítja a béltartalom továbbhaladását, nagyobb mennyiségben laxáns (hashajtó) hatású, ezért csak adagolva (legfeljebb 3-4 kg/nap) etessük. Nedvszívó hatása miatt csak áztatva adjuk a lónak!

Búzát, rozst ne!

Egyéb abrakféleségek a ló takarmányozásában nem szokásosak. A búza szemszerkezete és mérete alkalmatlan arra, hogy a ló rendesen megrágja, a rozzsal együtt kólikára hajlamosít, ezért etetésük kerülendő. Pillangósok magvai (lóbab, borsó, lencse, bükköny, szója) magas fehérjetartalma miatt – ha a fehérjebevitelt szeretnénk növelni – esetleg etethető, de csak hőkezelés után, és erősen korlátozott mennyiségben javasolt (0,5-1 kg/nap), fokozatos szoktatási idővel.

Lenmagot módjával

Abrak-kiegészítésként szokás lenmagot adni, mely jó étrendi hatású, a szőrzetet fényessé, simává teszi. Napi adagja kifejlett ló részére 10 dkg, de etetése csak forrázva javasolt, mert erősen nedvszívó, ezáltal (száraz állapotban dugító) hatású.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)