A város egyre okosabb. Vannak önvezető rendszerek, elektromos rollerek, robotfűnyírók, csomagszállító robotok, villogó kütyük, pittyegő kapuk, mozgásérzékelők és olyan eszközök, amelyekről a kutya valószínűleg azt gondolja: az emberiség végleg elveszítette a szaglását, ezért gépekkel próbálja pótolni. A kérdés csak az: ebben az okos világban gondolunk-e azokra, akik pórázon, manccsal, orral és farokkal közlekednek?

A kutyák érzékelése más, mint a miénk. A hangok, rezgések, mozgásminták, szagok, hirtelen közeledő tárgyak mind erősebben hathatnak rájuk. Egy elektromos roller hangtalanul suhanhat mögöttünk, ami nekünk kényelmes, a kutyának viszont ijesztő. A csomagszállító robot vagy robotfűnyíró furcsán mozog, alacsony, zümmög, kiszámíthatatlanul fordulhat. Egy bizonytalanabb kutyának ez nem technológiai fejlődés, hanem gyanús földi lény.

A robotfűnyíró különösen érdekes téma. Sok kertben dolgozik önállóan, de ha kutya is él ott, fontos a biztonság. A kutya megpróbálhatja megszimatolni, ugatni, terelni, megtámadni vagy egyszerűen útban lenni. Bár sok eszköz rendelkezik biztonsági funkciókkal, a gazdi nem dőlhet hátra teljesen. Jobb, ha a kutya és a robot nem felügyelet nélkül ismerkedik. A kutya nem olvasta a használati útmutatót, és őszintén szólva valószínűleg meg is rágná.

A városi közlekedésben a póráz és a figyelem fontosabb, mint valaha. A kutya nem feltétlen számít arra, hogy egy roller a járdán érkezik, egy futár hátulról kerül, vagy egy elektromos autó szinte hangtalanul mozdul. A gazdi dolga előre figyelni, rövidíteni a pórázt forgalmas helyen, biztonságos oldalon vezetni a kutyát, és nem telefonba temetkezni, miközben a kutya a modern közlekedés filozófiai mélységeivel küzd.

A hangérzékeny vagy félős kutyáknál a városi kütyük új stresszforrást jelenthetnek. A megoldás nem az, hogy „szokja meg”, hanem a fokozatosság. Távolabbról megfigyelni, jutalmazni a nyugodt viselkedést, nem rángatni közel, nem kényszeríteni. Ha a kutya pánikol, az nem makacsság, hanem félelem. Ilyenkor tréner vagy viselkedésszakértő segítsége is hasznos lehet.

A vakvezető és segítőkutyák szempontjából különösen fontos, hogy a város kiszámítható legyen. A váratlanul a járdán hagyott rollerek, rosszul parkolt járművek, robotok, akadályok nem csak kényelmetlenek, hanem veszélyesek is lehetnek. Az okosváros nem attól okos, hogy sok benne a technológia. Hanem attól, hogy embernek, állatnak, mozgássérültnek, idősnek, gyereknek is élhető.

A kutyás gazdik is tehetnek a békésebb együttélésért. A kutyát érdemes megtanítani különböző felületekre, hangokra, mozgó tárgyakra, városi helyzetekre. A kölyökkori szocializáció során nem csak más kutyákat kell látni, hanem biciklit, rollert, babakocsit, kukásautót, liftet, zörgő kaput, esernyőt, és igen, talán egyszer robotfűnyírót is. De mindezt biztonságosan, jó élményekkel.

A technológia nem ellenség. Sok eszköz kényelmesebbé, biztonságosabbá teheti az életet. De a kutya nem szoftverfrissítéssel alkalmazkodik. Neki idő, tanulás, biztonság és gazdai figyelem kell.

A modern város akkor lesz igazán okos, ha nem csak azt tudja, hol van szabad parkolóhely, hanem azt is figyelembe veszi, hogy a járdán egy tacskó éppen teljes testével próbálja értelmezni a jövőt. És neki is joga van nem frászt kapni tőle.