Évtizedeken át hittük, hogy nálunk csak állatkertekben találkozhatunk velük, de az egyre gyakoribb észlelések világossá tették, hogy visszaköltöztek.
A medvék, hiúzok és farkasok jelenléte azonban alig észlelhető, mivel mindhárom faj elkerül minket, amennyire csak tud. Főként a vadkamerák és lábnyomok árulkodnak róluk.
Hiúzokból összesen pár tucatnyi élhet a Börzsönyben, a Mátrában az Aggteleki-karszton, valamint a Zemplénben, de mivel hamarabb észreveszik az embert, mint mi őket, így szinte láthatatlanok. Farkasfalkák élnek többek közt a Bükk-fennsík területén és más területeken az országban, de a hiúzokhoz hasonlóan ők sem mutatkoznak nyilvánosan. A medvék nem szaporodnak hazánkban, leginkább csak átutazóban vannak, még a bocsokkal közlekedő anyamedvék is.
Újbóli megjelenésük feltehetően korábbi élőhelyük elpusztításának, a hazai csülkös vadállomány bőségének, és az elnéptelenedő falvak miatti újraerdősödésnek köszönhető. Bár már jó ideje velünk élnek, a sajtónak hála szenzációként van tálalva, ha látnak egy ilyen állatot. A túlzott rivaldafény azonban magában hordja azt a veszélyt is, hogy felkelti az orvvadászok figyelmét, ezért óvatosan kell bánni az észlelések publikálásával is.
A kirándulókra, civilekre nem jelentenek veszélyt, amíg nem túl közeli a találkozás vagy nem a kicsinyeikről van szó, ugyanis nem igazán tekintenek ránk zsákmányként. Kerülve a konfliktust és a fölösleges veszélyforrást, hallva az emberek hangját vagy lépteik zaját inkább odébb állnak.
Ettől függetlenül a WWF Magyarország nagy hangsúlyt fektet a lakosság oktatására és a gazdák védelmére is, hogy békés legyen az együttélés ember és állat számára egyaránt!
A képek csak illusztrációk!
