Nálunk japán csonkafarkú macskaként ismert.
Egy legenda szerint úgy alakult ki a fajta, hogy egy alvó cicus farka beleért a tűzbe, aki felébredvén rémületében a lángoló hátsó felével körberohant, ezzel hatalmas tűzvészt okozva, amire a császár elrendelte a macskák farkának levágását.
A valóságban azonban egy recesszív génmutáció okozza a jellegzetes külsőt, ami miatt a kevesebb farokcsigolya részlegesen vagy teljesen összeforr. Ez semmilyen egészségügyi hátránnyal nem jár az állatnál.
Ennek ellenére a japán folklórban különleges képességeket tulajdonítanak ezeknek a macskáknak, a kurtafarkú integető cicusoknak szerencsehozó erőt tulajdonítanak, míg otthon háziállatként tartva a rövid farkinca elejét veszi annak, hogy az idősebb macskák emberré változzanak, átkokat szórjanak, vagy holtakat támasszanak fel.
A sok mítosz ellenére egy teljesen hétköznapi kedvenc, aki a fajtársaihoz hasonló tulajdonságokkal bír. Aktív, játékos, barátságos, igényli a társaságot. Rövid és hosszú szőrrel is képviselteti magát, mindenféle színárnyalatban. Talán kicsit beszédesebb a társainál, sokat nyávog, hogy megértesse magát, és gyakori, hogy jobban szereti a vizet, mint a többi macska.
Forrás: Wikipedia
