A ló méreteinek és alkatának megfelelően.

Ha fiatal lóval kezdünk foglalkozni, akkor kell egy kapicán, vagyis kényszerkötőfék. Ez egy vasbetétes kötőfék, ami azt szolgálja, hogy a fiatal lovat futószárazáskor, betanítása kezdetén az orrára ható szorítással lehessen kontroll alatt tartani.

Ezzel elkerülhető, hogy a száját „rángassuk”, – ami a későbbiekre nézve nagyon jó, ha érzékeny marad.

Kell egy futószár (kb. 12 m-es gurtni, egyik végén csattal vagy karabinerrel, másik végén hurokkal).

Kantár

Ha a lovat nyereg alatt használjuk kell egy kantár.

Részei: homlokszíj, orrszíj, pofaszíj, tarkószíj, állszíj, zabla és kantárszár. Ennek szintén sok típusa van:

  • angol típusú lovaglókantár (az orrszíj a zabla felett csatolódik, de kiegészíthető egy úgynevezett kis orrszíjjal, amivel meg lehet akadályozni a ló munka közbeni tátogását),
  • hannoveri orrzós kantár (az orrszíj a zabla alatt csatolódik),
  • csikókantár (nincs orrfék a kantáron, és a zabla pálcás csikózabla),
  • mexikói kantár (az orrszíj megosztott, a zabla alatt és felett is csatolódik),
  • hackamore (nincsen zabla a ló szájában, hanem a ló orrhátára ható szorítással tarja azt kontroll alatt, illetve ott hatnak a megfelelő segítségek), illetve van a
  • nagykantár, amely a díjlovaglás magasabb szintjén használatos (két zabla van a ló szájában, egy csikózabla és egy feszítőzabla, és ehhez két szár tartozik).

A kantárakon, attól függően, hogy a ló milyen természetű, mennyire érzékeny a szája, milyen kiképzettségi szinten áll, illetve milyen feladatra akarjuk használni, számtalan zablaféleség lehet. (Csikózabla, egyenes merev zabla, csavart zabla, feszítő zabla, gumis zabla stb.). A hobbilovagláshoz – megfelelően kiképzett lovon – tökéletesen megfelel egy angol vagy hannoveri orrzós kantár, benne egy csuklós zablával.




Nyereg

Kell egy nyereg is. Főbb részei: nyeregszárny, nyeregpárna, első kápa, hátsó kápa, ülőrész, felrántószíj, kengyelszíj, lakat, kengyel. A nyergeknek is sokféle típusa van:

  • bock nyereg (régi katonai nyereg),
  • patrac vagy priccs (a csikósok heveder nélküli filc-nyerge),
  • verseny nyereg (az angol telivérek nyerge a galoppon),
  • az ugró-nyereg,
  • a díjlovagló nyereg,
  • a távlovagló nyereg és
  • az úgynevezett univerzális nyereg.

Ez a legutolsó az, amely kiválóan megfelel egy hobbilovas igényeinek, az összes többi valamilyen speciális használati mód speciális igényeit szolgálja.

A nyereg kiválasztásakor törekedjünk arra, hogy a ló méreteinek és alkatának megfeleljen, számára kényelmes legyen. Például magas, kifejezett marú lóra ne tegyünk alacsony első kápájú nyerget, mert feltöri. Természetesen legyen kényelmes a lovasnak is, és legyen erős a felrántószíja, valamint a kengyelszíj.

Kengyel

A biztonságos lovaglás érdekében nagyon fontos a kengyel helyes megválasztása, hiszen a legsúlyosabb balesetek részben abból adódnak, amikor esés után a lovas lába beszorul a kengyelbe, és a ló húzza maga után a földön. Ennek természetesen alapvető oka a hiányos lovastudás (a lovas a lábát túl mélyen dugja a kengyelbe).

A kengyel legyen nagy és nehéz, hogy baj esetén könnyen ki lehessen lépni belőle, és nem árt, ha van benne gumibetét, mert akkor nehezebben csúszik bele a lovas lába. Kifejlesztettek már különböző biztonsági kengyeleket is, amelyek azt szolgálják, hogy balesetkor a lovas lába lehetőleg azonnal kieshessen a kengyelből. Ilyen a kívül gumi oldalú kengyel, a két szárán középen csuklós kengyel, és a külső szárán ívelt kengyel. Hozzátartozik még a nyereghez egy vastag, puha nyeregalátét is, valamint a heveder.

Az utóbbi években kezdett hazánkban is elterjedni az ún. nyeregalátét-gél. Ezt a valóban gél állagú (kocsonyásnak lehetne talán nevezni magyarul) alátétet arra fejlesztették ki, hogy a nagyobb testsúlyú lovasok súlyának nyomását egyenletesen ossza el a ló hátára. Termetesebb lovasok esetén indokolt a használata. A heveder legyen széles, és az még jobb, ha rugalmas is.

Ha a ló esetleges szabálytalan jármódja miatt hajlamos sérüléseket ejteni a saját lábán, (hadonászik, bokázik), vagy nehezebb munka során (komolyabb tereplovaglás, ugratás stb.) óvni akarjuk, akkor érdemes beszerezni egy pár bokavédőt a hátsó lábakra és ínvédőt az első lábakra. Ha lovunk esetleg hajlamos arra, hogy hátulsó lábával az első pata sarokvánkosára vagy patkójára lépjen, akkor az első patára tegyünk pataharangot.

Célszerű, ha van fáslink is, hogy ha valamiért a ló lábát kímélni szükséges (például korábbi sérülés miatt), megtehessük. Mindenesetre amellett, hogy a ló lábát védő, kímélő eszközök használata adott esetben indokolt, nem kell a fiatal lovat arra szoktatni, hogy például csak fásliban dolgozik, mert akkor az inai nem fognak a kellő mértékben megerősödni.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)