Az első lovasóra izgalmas. Az ember elképzeli, ahogy elegánsan ül a nyeregben, a ló kecsesen lép, a napfény pont jó szögből érkezik, és mindenki úgy néz ki, mint egy lovas magazin borítóján. Aztán a valóságban kiderül, hogy a kobak furcsán áll, a ló hatalmas, a nyereg magas, és a „laza sarok” kifejezés valamiért nem lazít el senkit.
Az első szabály: ne érkezz úgy, mintha piknikezni mennél. Papucs, szandál, magas sarkú, csúszós talpú cipő nem való istállóba. A zárt, stabil cipő alap. A kényelmes nadrág szintén fontos, mert a varrások, csúszós anyagok és lobogó ruhák hamar kellemetlenné válhatnak. A bukósisak nem vicc és nem dísz. Ha az oktató ad, viseld. Ha sajátod van, legyen megfelelő és jó állapotú.
Ne közelíts a lóhoz hátulról csendben. A ló nem szereti a meglepetést, főleg ha az a vakfoltja felől érkezik. Mindig oldalról, nyugodtan, hanggal jelezve közelíts. Nem kell szavalni neki, de jó, ha tudja, hogy jössz. A hirtelen mozdulatok, sikítás, rohanás, integetés nem teszi meghittebbé az első találkozást.
Ne etesd meg engedély nélkül. Tudom, a répa a lovas romantika valutája, de nem minden ló kaphat mindent, nem minden helyzetben, és a kézből etetésnek is vannak szabályai. Egy rosszul időzített falatból csípés, tolakodás vagy rossz szokás lehet. Az oktató nem azért tiltja, mert irigy a répára, hanem mert rendszerben gondolkodik.
Ne gondold, hogy a ló automata. Nem motor, nem játék, nem „jobbra húzom, megy jobbra” eszköz. Érez, reagál, félhet, elfáradhat, figyelhet vagy épp nem értheti, mit kérsz. Az első órán nem kell mindent tudni. Sőt, pont az a lényeg, hogy megtanulj kérni, nem parancsolgatni.
Ne szégyelld, ha félsz. A ló nagy állat, és teljesen normális, ha elsőre tiszteletet ébreszt. A jó oktató nem kinevet, hanem segít. Sokkal veszélyesebb az, aki úgy tesz, mintha nem félne, majd kapkod, feszül és túl nagy mozdulatokkal próbálja bizonyítani, hogy ő már születésekor vágtázott.
Ne oktasd az oktatót YouTube alapján. Az internet tele van lovas tanácsokkal, amelyek között van hasznos, furcsa és teljesen hajmeresztő is. Az első órán figyelj arra, aki ismeri a lovat, a helyet és téged. Kérdezni ér, okoskodni kevésbé nyerő belépő.
A ló ápolásánál, vezetésénél, felszállásnál és leszállásnál mindig várd meg az utasítást. Sok baleset abból születik, hogy valaki jót akar, csak rossz helyen áll, rosszkor enged, vagy a vezetőszárat a kezére tekeri.
Az első lovasóra nem vizsga. Nem kell tökéletesen ülni, nem kell mindent érteni, nem kell hősnek látszani. Elég, ha figyelsz, kérdezel, tiszteled a lovat és elfogadod, hogy ez egy új nyelv. A ló pedig nem ellenség, hanem tanár. Csak nagyobb, szőrösebb, és néha hamarabb észreveszi, ha izgulsz, mint te magad.
