Küszöböljük ki a lehetséges veszélyforrásokat.

Biztonságos itatás, etetés a karámon belül

A karámban mindenképpen legyen ivóvíz és széna a lovak előtt. Az itatáshoz jól megfelel egy fürdőkád vagy hasonló nagyobb méretű edény mindenképpen olyan módon elhelyezve, hogy sérülést ne okozhasson a lónak.

Jó megoldás, ha az edény a karámon kívül van elhelyezve (amennyiben fa karámról van szó), és a ló a két karámrúd között kinyúlva ihat. Előnye, hogy nem lép bele az edénybe, nem töri azt össze, nem szalad neki, hátránya, hogy a karámrúdon eldörzsöli a sörényét.

A karámon belüli műanyagvödör általában csak nagyon rövid ideig tartó megoldás, mert a ló igen hamar belelép és összetöri.

A szénát adhatjuk a karámban is szénahálóból vagy szénarácsból, de mindenképpen úgy célszerű kialakítani a széna-etető helyet, hogy az fedett legyen, és az eső ne áztassa el a takarmányt.

Adhatjuk a szálast földről etetve is, de ilyenkor természetesen nagyobb a pocsékolás.

Jó megoldás, hogy ha a karám egy részén a vízszintes karámrudak helyett néhány függőleges hengeres oszlop van olyan messze egymástól, hogy a ló a nyakát ki tudja dugni, de kibújni meg se próbáljon.

Itt szintén a karámon kívülről oldható meg a szénaetetés, ami kevesebb pocsékolással jár. Nem veszélytelen viszont azért, mert ha több ló van együtt, és némelyik például így eszik, egy-két másik pedig rohangál, a kidugott nyakú lónak nekimehetnek és sérülést okozhatnak.

Vannak olyan megoldások, ahol “V” alakú erős vascsőből kialakított idomokkal vesznek körbe egy nagybálát, és a lovak ezekbe a “V” betűkbe dugják a fejüket, így szénáznak. Ilyen módon 8-10 ló tud körbeállni egy nagybálát. Ez a technológia feltételez bizonyos fokú gépesítést, és akkor igazán jó, ha fedett helyen tudjuk a szénát elhelyezni. Inkább a közepes méretű lótartó telepek megoldása lehet, mint a családi lótartásé.




Több ló egy karámban

Ügyelni kell arra, hogy ha több karám van egymás mellett, és méneket is tartunk, akkor a karámok között olyan széles folyosót kell hagyni, hogy egymáshoz ne érhessenek, össze ne szagolhassanak.

Ha több lovat tartunk együtt a karámban, akkor nem célszerű, hogy patkót viseljenek, főleg a hátsó lábon, mert az esetleges nézeteltérések tisztázása komoly sérülésekhez vezethet (a patkósarokról nem is beszélve). Különösen vonatkozik ez az összeszoktatás idejére, amíg kialakul a csapatban a szociális rangsor. Nagyon veszélyes dolog egy beállt közösségbe új egyedet betenni, mert azonnal összezavarja a kialakult sorrendet, ami újabb rangsorvitákhoz vezet.

A ló kivezetése a karámba

Fontos, hogy a lovakat ne kiengedjük a karámba, hanem kivezessük. Ezt már a kiscsikóknál be kell vezetni, hogy megszokják a kötőféket, az embert, a vezetést, a kezelést.

A lehető legrosszabb, amikor az istállóban kinyitják a boxajtókat, hogy hadd menjenek, „tudják az utat”, és ugyanez visszafelé. Ezek a megoldások megint csak az állatorvosok praxisát gyarapítják. Rossz megoldás az is, amikor a lovat a karám ajtajáig vezetik, utána hirtelen elengedik. A jókedvű ló ilyenkor azonnal vágtába csap át, és sok esetben már rúg is hátrafelé örömében, ami rendkívül balesetveszélyes.

Szakszerűen a lovat kötőféken és elővezető száron a karámba bevezetjük, ott visszafordítjuk magunkkal szembe, megállítjuk, megveregetjük, majd amikor nyugodtan áll, levesszük róla a kötőféket, vagy kiakasztjuk a karabinert, és hátralépünk. Jó, ha a karám ajtaját is be tudjuk csukni, amikor bevezettük a lovat, hogy nehogy az istálló felé induljon el. Az ilyen módon kivezetett ló okozhatja a legkevesebb balesetet.

Balesetveszélyes helyzetek elkerülése

Ha olyan lovunk van, amelyiknél tartani lehet tőle, hogy elugrik, akkor válasszuk azt a megoldást, hogy egy kötelet karabíner nélkül befűzünk a kötőfék karikájába, és a kötél mindkét végét a markunkba fogjuk. Ha a ló megugrik, és nem tudjuk már megtartani, akkor a kötél egyik végét az ember kicsúsztatja a tenyeréből, és a ló úgy szabadul el, hogy nem húzza maga után a kötelet, ami szintén sérülést okozhat, ha vágta közben rálép.

Fontos, hogy a ló vezetésekor soha ne csavarjuk a kötelet a kezünkre, ugyanis amikor már olyan helyzetben vagyunk, hogy a markunk szorításával nem tudjuk megtartani a kötelet, akkor úgyis el kell engedni, ha nem akarunk komolyabb balesetet szenvedni. Ha az ember kezére van csavarva a kötél, nem tudja időben elengedni, és a ló elrántja, maga után húzza.

A legjobb persze, ha úgy szoktatjuk a lovat illetve a csikót, hogy fegyelmezetten lehessen ki és bevezetni, és ne is próbálkozzon az elszabadulással. Egy 5-600 kg-os lovat úgysem tudunk fizikai erővel megtartani, és csak a baleset veszélyét fokozza a kézre csavart kötél. Másik fontos szabály, hogy a lovat vezetve ne nézzünk vele szembe, és mindig a bal válla mellett haladjunk. A lónak a válla, lapockája mellett van az ember a legnagyobb biztonságban.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)