Valld be: te is mosolyogtál már azon, amikor egy komor bajuszos úr mellett egy ugyanilyen komoly tekintetű mopszot láttál ballagni a parkban. Vagy egy göndör, bohókás gazdi pórázán egy ugyanilyen fürtös bundájú uszkárt. Véletlen? A tudomány szerint egyáltalán nem az!
Már az ókorban is gyanús volt – Történelemkutya, indulj!
Nem a modern tudósok találták fel a spanyolvizslát. Már az ókori görögök és rómaiak is megfigyelték, hogy a kutya és gazdája sokban hasonlítanak egymásra. Plinius és Arisztotelész is említést tett arról, hogy a kutyák „átveszik uruk jellemét” – ami mai szemmel nézve akár egy vicces mém aláírása is lehetne. A középkori nemesek pedig gyakran úgy választották meg a vadászkutyájukat, hogy az a társadalmi státuszukhoz, sőt a frizurájukhoz is passzoljon. Egy bősz véreb mellé nem illett piperkőc öltözet, ahogy egy fenséges agár mellé sem való egy ápolatlan bajusz.
A tükörbe néző eb – Ki hasonlít itt kire?
Egy friss, 2024-es japán tanulmány megerősítette azt, amit már régóta sejtettünk: az emberek hajlamosak olyan kutyát választani, aki külsőleg és viselkedésében is hasonlít rájuk. A kutatást a tokiói Kwansei Gakuin Egyetem pszichológusai vezették, élükön Sadahiko Nakajima professzorral.
A kutatók szerint a jelenség mögött az „asszociatív preferencia” nevű pszichológiai mechanizmus áll. Egyszerűbben: hajlamosak vagyunk azt választani, ami ismerősnek, megnyugtatónak, „otthonosnak” tűnik. És mi lehetne otthonosabb, mint a saját arcunk?
Szem a szemhez – A kutyák titkos hasonmásversenye
A kutatás során 568 résztvevőnek mutattak páros fotókat: emberek arcait és kutyák fejét külön, majd vegyesen. A feladatuk az volt, hogy megmondják, melyik emberhez melyik kutya tartozik. A végeredmény? A találati arány statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a véletlennél. Ráadásul akkor is, ha csak a szemkörnyéket mutatták meg a képeken.
A leggyakoribb hasonlóságok a következők voltak:
- szemforma
- fej alakja
- száj körüli izomzat
- általános arckifejezés
Más szóval: még ha nem is tudatosan választjuk ki a „kutyás alteregónkat”, valahol mélyen mégis magunkhoz hasonló társat keresünk.
Nemcsak szőrben vagyunk rokonok – Viselkedésbeli tükrözés
De a hasonlóság nem ér véget a külsőségeknél. A viselkedésbeli párhuzamok legalább ennyire szembetűnőek. Több kutatás is megerősítette, hogy a gazdik és a kutyák személyisége idővel egymáshoz igazodik. Az energikus, aktív gazdik kutyái gyakrabban mutatnak hasonlóan pörgős viselkedést, míg a nyugodt, introvertált gazdák négylábúi inkább csendes megfigyelők.
A kutatók szerint ez részben tanulási folyamat, részben viselkedési szinkronizáció. A kutya és gazdája nemcsak együtt él, hanem folyamatosan hatnak is egymásra.
Tükör, tükör, mondd meg nékem – Kutyám én vagyok, vagy mégsem?
A végkövetkeztetés akár meghökkentő is lehet: a kutyaválasztás gyakran nem tudatos döntés, hanem egyfajta ösztönös önarckép-alkotás. Egy szőrös, négy lábon járó én-tükör, aki ugyan nem beszél, de ugyanúgy néz, és hasonlóan viselkedik, mint mi magunk.
Szóval legközelebb, amikor valaki kutyát választ, érdemes tükörbe is nézni. Könnyen lehet, hogy a leendő kedvenc már ott ül a lábadnál – csak még nem ugat.
Forrás: Nakajima, S. (2024). „Dogs Resemble Their Owners: Experimental Evidence From Facial Feature Matching” – Behavioural Processes, Vol. 215, 104882. https://doi.org/10.1016/j.beproc.2023.104882
