Előnyben az öröm.
A lovak hihetetlen érzékenységgel rendelkeznek, nem csak az emberek kifelé sugárzott érzelmeit például az örömöt képesek ’levenni’, de befelé irányulót is, például a szomorúságot. Az érzelmi szenzitivitás nem csak az arckifejezésekre korlátozódik, de az egyén által kiadott hangokra is kiterjed.
A lovak talán még a kutyáknál is jobban reagálnak a környezetükre, annak érzelmi töltetére. Közeli, szoros együttműködésük az emberrel hihetetlen összhangot eredményezett.
Egy finn-francia tanulmány (a Tours-i és a Turku Egyetem kutatóinak részvételével) azt vizsgálta, hogy a lovak tudják-e érzékelni az emberi arc szomorúságát és képesek-e detektálni a hangok érzelmi tartamát.
A szomorúság egy olyan érzelem, amely nem pusztán negatív töltetű, de alacsony izgalmi állapotú is. Korábbi tanulmányok megmutatták, hogy a lovak reagálni tudnak az olyan magas izgalmi állapotú érzelmekre, mint az öröm.
A mostani vizsgálatokban a lovaknak egy örömteli, boldog arcról és egy szomorú arcról mutattak képet, olyan hangokkal együtt, amelyek az örömöt és a szomorúságot fejezték ki. Amikor a szomorú hangok a szomorú arc mellé kerültek, a ló képes volt gyorsan fókuszt váltani, de amikor a vidám arccal együtt jelent meg a szomorú arc vagy fordítva, a ló összezavarodott, figyelme sokkal hosszabb ideig időzött az arcon.
Mindez azért érdekes, mert azt jelentheti, hogy amikor a lovak megfigyelik az arcunkat és hallják a hangunkat, azt nem különálló ingerekként fogják fel, hanem integrálni tudják őket különböző érzékszervi modalitásokba.
A lovak általában az örömteli archoz kötődnek, azt preferálják, azt figyelve a pulzusuk is megemelkedik. A kutatók úgy vélik, hogy ennek oka lehet, hogy az ilyen arcnak a több színe és mozgása van, de az is, hogy a kellemes emlékeikhez örömteli arcokat társítanak.
Forrás: www.goodnewsnetwork.org
