Hozzásegíthet ahhoz, hogy gondoskodjunk a magunk részére friss, házi tojásról.
Az ipari forradalommal, a technika fejlődésével és a városi életmóddal meglehetősen eltávolodtunk a természettől, de mégis egyre nagyobb rétegeket mozgat meg a vidéken újrakezdés lehetősége. Mivel a pénzt önmagában nem lehet sem megenni, sem meginni, érdemes lépéseket tenni az önellátás felé, ami biztos alapot adhat még nehezebb időkben is.
Ami dédanyáinknak még természetes volt, azt nekünk már tanulni kell, de ez ne szegje kedvünk! Most első lépésként a tyúktartás alapjait vesszük át, hogy egy kisebb baromfiudvar láthassa el tojással a családot.
Ahhoz, hogy ez meg is valósuljon, és megkapjuk tőlük, amit szeretnénk, nekik is meg kell kapniuk tőlünk, amit szeretnének. Először érdemes nyugodt vérmérsékletű, kis területigényű fajtát választani, egy átlagos család igényeihez mérten szám szerint 4 darabot.
Négy kisebb méretű tyúknak szüksége van egy megemelt otthonra, ülőrúddal és tojóládákkal, ahol kényelmesen elférnek (illetve mi is könnyen hozzáférünk például a takarításkor), és hozzátartozó minimum 1-2 négyzetméteres kifutóra. Ha az óljuk elég magasan van a talajtól, ami megkíméli a derekunk és őket is védi, akkor az ól alá érdemes becsúsztatni egy legalább 10 centis peremű homok-hamu vagy homok-rovarölőszer keverékkel szórt tepsit, amiben kedvükre fürdőzhetnek. Alomként forgácsot vagy szalmát érdemes alájuk tenni, amit rendszeresen, maximum kéthetetnte kicserélünk, és emellett még a mészgrittről se feledkezzünk meg számukra.
Önetetővel és önitatóval megkönnyíthetjük a dolgunk, de ezek nem feltétlen szükségesek, ha minden nap többször megetetjük és megitatjuk őket. A kifutó vagy a kert adottságaitól függően jó, ha gyakran ki tudjuk engedni kapirgálni az állatokat. Ha sötétedés előtti időszakban tesszük ezt, akkor fogócskázni sem kell velük, mert napnyugtakor általában maguktól is ‘hazamennek’.
Legkorábban tavasszal, de inkább nyár közepén érdemes majdnem kifejlett tyúkokat vásárolni, ha hamar szeretnénk tojást. Az előnevelt csirkékhez szakavatott szemek kellenek, hogy kiszúrjuk köztük a jércékét. Kakakasra nincs feltétlen szükség, amíg nem szeretnénk szaporítani az állományt.
Ha jól érzik magukat, és minden feltétel adott, akkor nagyjából 20 hetes koruktól számíthatunk kétnaponta 1 tojásra tőlük, ami az őszi vedléskor szünetel majd, aztán a téli, fényhiányos időszakban ritkul. A következő év koratavaszától lesz újra gyakoribb a tojás, akkor már fejenként napi eggyel örvendeztethetnek meg, ha jól vannak tartva.
Kapcsolódó cikkünk:
