Japánban már rég bevált módszer.
Az almatermesztők hamar rájöttek, hogy az uráli baglyok előszeretettel fogyasztják a fákat károsító pockokat.
A macskabagolyra hasonlító szárnyas is szereti a táplálékban gazdag területeket, így könnyedén lett szövetségese az embernek. Nagyobb fák odvába vagy más madarak elhagyott fészkébe költözik, de nagyra értékeli a mesterséges fészekodvakat is. Az éj leple alatt vadászik, így az almáskertekben dolgozókkal nem is igen találkozik.
Az eredmény viszont látványos, ugyanis a baglyok vegyszermentesen gondoskodnak a kártevőirtásról. Ez nem csak az ökológiai gazdaságokban fontos, hanem az egész környezetre kihat.
Ezek a baglyok nincsenek idomítva, nem háziállatok, egyszerűen számukra ideális környezetet teremtenek a gazdák, hogy szívesen odaköltözzenek és családot alapítsanak. Az uráli bagoly átlagosan két tojást rak, amiből a fiókák 27–34 nap kotlás után kelnek ki. Nagyjából négy hétig élvezik a kicsik a fészek melegét, amikor először előbújnak onnan, bár még röpképtelenül. A közelükbe menni, vagy megpróbálni hozzájuk nyúlni nem tanácsos, ugyanis az anyjuk rettentően agresszíven védi őket. Bár alapvetően kerülik a konfliktust a baglyok, a fiókák miatt bárkit megtámadnak, akit aztán hatalmas karmaikkal nagy eséllyel meg is sebesítenek.
Nálunk is megtalálhatóak, főként a Zempléni-hegység bükköseiben fészkelnek, de lehet, hogy érdemes lenne a kertészeknek is a kedvükben járniuk, hogy a gyümölcsösökhöz közel is költözzenek.
Forrás: OddityCentral, wikipedia
