Az akkori négylábú hősökről kevés szó esik, pedig megérdemlik az elismerést.
Ők voltak azok, akik a csatamezőkön bajba jutott katonákat támogatták és megmentették. Hiába voltak iszonyúak a körülmények, rájuk lehetett számítani bármikor, hűségesen és kitartóan álltak az ember szolgálatában.
Edwin Richardson őrnagy nevéhez köthető, hogy hadrendbe állították az ebeket, akik speciális képzésen vettek részt. Hangtalanul, óvatosan, de mégis félelmet nem ismerve kellett közlekedniük a fronton, ahol sebesült katonáknak segítettek. Voltak, akiknek a utolsó pillanatiban nyújtottak támogatást, hogy ne magányosan haljanak meg, de sokakat mentettek meg a hátukra erősített elsősegélycsomaggal és vízzel. Felkutatták a sérülteket, visszavezették a még járóképes embereket a táborba, de csendesen jelezték azt is, hogy kik szorulnak segítségre.
Hihetetlen intelligens, főként német juhászkutyák, airedale terrierek, vérebek, retrieverek és colliek alkották ezt a speciális egységet. Ismerték a kézjeleket, hogy hang nélkül is lehessen kommunikálni velük, ismerték a katonai egyenruhákat, különbséget téve a hazai és ellenséges haderők között. Ha kellett gázálarcot hordtak és olyan helyekre is bemerészkedtek túlélők után kutatva, ahová az emberek már nem mertek, ráadásul még finom falatokkal sem voltak megvesztegethetőek.
Ezrek köszönhették az életüket az Irgalom/Áldás kutyáinak (Mercy Dogs), köszönettel tartozunk az áldozatos munkájukért!
Forrás: AmusingPlanet, kiemelt kép: Library of Congress/Wikimedia Commons
