A hobbilovaglás egyik legelterjedtebb módja, formája a tereplovaglás.

Ilyenkor a lovaglás nem zárt környezetben, lovardában, fedeles lovardában, karámban történik, hanem kint a terepen, a természetben.

Ez adja a szépségét, és egyben ez határoz meg néhány olyan írott vagy íratlan szabályt, amit érdemes szem előtt tartani, elsősorban a balesetek megelőzése érdekében.

Hazánk szerencsére bőségesen rendelkezik még jó terepadottságokkal a lovagláshoz, ez jelenti a legfőbb vonzerőt a hozzánk látogató lovasturisták részére is.

Bemelegítés nélkül soha!

Tereplovaglásra lehetőleg ne menjünk egyedül, fiatal csikóval pedig soha. Bármikor történhet olyan esemény, kisebb (netán nagyobb) baleset a legtapasztaltabb lovassal és a legmegbízhatóbb lóval is, amikor segítségre lenne szükség, ami esetleg életet is menthetne.

A tereplovagláskor is be kell tartani a bemelegítés szabályait, ha nem akarjuk, hogy a ló lesérüljön. Ha mégis bekövetkezik, hogy a ló valamiért lesántul, le kell szállni és lassan haza kell vezetni, súlyosabb esetben – ha van rá mód – lószállítót kell érte küldeni.

A túravezető éllovas

Ha terepre lovagolunk ki, mindig kell, hogy legyen egy túravezető, úgynevezett éllovas. Ez általában a legtapasztaltabb, legjobb lovas szokott lenni. Őt megelőzni a tereplovaglás során senkinek sem szabad, kivétel, ha a lova valahol nem akar áthaladni, és ezért egy másik lovas áll az élre arra a szakaszra. Ő határozza meg a csapat útvonalát, a jármódot, az iramot, a pihenőket, egy szóval vezeti a túrát. Vezényszavait érthetően, hangosan adja ki, kézzel jelez, és az egymás mögött lévő lovasok azonnal hátrafelé továbbítják azt, hogy mindenkihez eljusson.

A vezető a kiadott vezényszót (például ügetés jármódban lépést vezényel) egy pici késéssel hajtja végre, nem amikor kimondja, hiszen az utolsó lovasnak is kell, hogy ideje legyen azt végrehajtani úgy, hogy ne szaladjon bele az előtte lévőbe. Szerencsés eset, ha a vezető lova is rutinos, tapasztalt, bátor terepló, hiszen a lovak sokkal könnyebben mennek el számukra veszélyesnek látszó dolgok mellett (pl. egy fóliadarab vagy nylonzsák) a másik ló után.

Alakzatot tarts!

A terepen illik valamilyen rendezett alakzatban lovagolni, ez általában egyes vagy kettes oszlop. Nagyon kell figyelni arra, hogy egymást a rúgástávolságon belül semmiképpen sem szabad megközelíteni, de inkább rá kell hagyni néhány métert, hogy ha az előttünk haladó lova váratlanul megáll, nehogy baleset legyen. Egyszerű módszer, hogy ha lépésben haladva az előttünk lévő ló csánkját, vagy lábának csánk alatti részét látjuk a mi lovunk füle között elnézve, akkor többé-kevésbé helyes távolságban vagyunk. Ha csak az előttünk lévő ló farát vagy combját látjuk, túl közel mentünk. Természetesen nem szabad az indokoltnál jobban leszakadni sem, hogy nehogy a ló ettől pánikba essen, és megpróbáljon minden áron a többi ló után rohanni.




De ki menjen elöl?

Nyilvánvaló, hogy ha van mén a csapatban, akkor vagy annak kell elöl menni, vagy heréltek között kell helyet foglalnia, illetve az esetleges rúgós ló csak a sor végén mehet.

Ha országutat kell kereszteznünk, rendkívül nagy figyelemmel és határozottan, gyorsan tegyük meg. Szükség esetén az éllovas karjelzéssel kérje a forgalom leállását amíg a csapat áthalad. Ha egy-egy szakaszon közúton kell lovagolnunk, akkor a Kresz szabályai érvényesek ránk is. Ilyenkor az út jobb szélén, egyes oszlopban kell lovagolni. Ha vélhető, hogy esetleg nem érünk vissza a terepről sötétedés előtt, feltétlenül legyen a bal lábszárunkon a kerékpárosokéhoz hasonló villogó, hátrafelé piros, előrefelé fehér, és szürkület kezdetekor kapcsoljuk is be.

Ha autó közeledik a csapathoz, akkor a vezető oldalra kinyújtott karjának lassú le-fel mozgatásával kéri az autóst, hogy lassítson, amit a legtöbbjük megért, és megáll vagy lelassít. Sajnos kivételek is vannak, ami veszélyes a lóra és a lovasra nézve is, de a karosszériásnak is okozhat komoly munkát.

Fácán, motoros és hasonló vadak

A terepen számtalan dologtól a ló váratlanul megijedhet, és ijedtében megugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenek elsősorban a vadak: egy felrepülő fácánkakas, vagy a bozótban megugró őz rettenetes ribilliót tud csinálni a lovak között. Veszélyes a kerékpáros, netán a gyalogos, ha mondjuk lobogó piros esőkabát van rajta, a tanyák körüli kutyák, egy kidobott zsák, szemétkupac (sajnos van belőle bőséggel), vagy egy erdei motoros, autós. Éppen ezért terepen ha hosszú száron lovagolunk, akkor is legyünk folyamatosan érintkezésben a ló szájával, és ne legyen a szár odadobva.

Vannak olyan lovak, amelyek – különösen ha nagyon pihentek – a szabad terep láttán azonnal kemény szájúvá válnak, állandóan törnek előre, és próbálnak elrohanni. Mások jókedvükben bokkolnak, játszanak. Van olyan ló is, amelyik nem bírja elviselni, ha másik ló megy előtte, de ha az élre állítjuk, azonnal megnyugszik. Van, amelyik viszont az élen nem mer menni, de a másik után szépen nyugodtan elmegy. Ezek a ló egyéniségétől függenek.

Esésveszély, vigyázz!

Ha netán előfordul, hogy a lovunk elragad, és nem tudjuk felvenni, akkor ki kell nézni egy sík terepszakaszt, és ott körre fordítani a lovat, majd egyre kisebb köröket lovagolva középen szépen meg fog állni. Ha véletlenül leesnénk, lehetőleg ne engedjük el a szárat.

A fokozott esésveszély miatt lehetőleg kobakban lovagoljunk ki terepre, úgy, mint ugratáskor. Ha a terepen kisebb terepakadályokat kell leküzdenünk (kidőlt fatörzs, kis árok stb.) ugratással, vagy egy nagyobb árkot vagy emelkedőt, lejtőt mászatással, mindig úgy helyezkedjünk, hogy egymást ne akadályozzuk, és elöl a legmegbízhatóbb páros küzdje le az akadályt.

Mászatón akár felfelé, akár lefelé haladunk, a ló hátulját próbáljuk tehermentesíteni, mert felfelé azzal tol, lefelé azzal fékez. Soha ne kapaszkodjunk a ló szájába, mert a nyakával viszont egyensúlyoz. Bizonyos helyzetekben jó szolgálatot tehet, ha átöleljük megbízható lovunk nyakát, és ha feljutottunk a meredek tetejére, rendezzük sorainkat és ülésünket.

Mekkora legyen az a táv?

A tereplovaglás hosszát mindig a ló edzettségi állapotához kell igazítani. A legrosszabb, de sajnos általános dolog, hogy hétfőtől péntekig áll a ló a boxban (még rosszabb esetben az állásban), szombat vasárnap pedig megy 50-60 km-t terepen. Ezt természetesen a legkeményebb ló sem igen bírja sokáig egészségkárosodás nélkül. Általában nagyon jó hatással van a lóra szellemileg, ha hetente egy-két alkalommal terepre lovagolunk ki vele.

Hubertus, az őszi vadászlovaglás

Sajátos tereplovaglás a hagyományos őszi vadászlovaglás, a Hubertus. Ez valamikor falkavadászattal egybekötött társas lovaglás volt, ma többnyire falkavadászat nélkül zajlik. A Hubertus lovaglásoknak vannak sajátos, speciális játékai, úgy mint pl. a rókavadászat. Ilyenkor egy lovas vállára egy rókabőrt kötnek, kap bizonyos előnyt, és a többi lovasnak őt kell megfogni, letépni a válláról a rókabőrt. Angliában igen nagy hagyományai vannak a vadászlovaglásoknak olyannyira, hogy külön erre a célra tenyésztik az úgynevezett hunter lovakat.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)