A tündéri kiskecske élete nem indult felhőtlenül.
Olyan fertőzéssel született, ami miatt nem tudta használni a hátsó lábait. Az ausztrál Edgar Mission Farm gondozói pártfogásukba vették: antibiotikumokkal és fájdalomcsillapítókkal kezelték. Ahhoz, hogy a gyógyszerek legyőzhessék a betegséget, fontos volt, hogy Frostie mozogjon. Így esély volt arra, hogy a szervezetéből gyorsabban kimosódjon a fertőzés. Ehhez szüksége volt segítségre, kapott is egy kis állítható, guruló járássegítőt, ami esélyt adott neki a futkározásra.
Ez a szerkezet nem csak neki segített, korábban Leon Trotsky, a kismalac is ennek köszönhetően gyógyult fel. Frostie is kapott esélyt, hogy legyőzze a betegséget és később ugyanolyan életet élhessen, mint a többi kecske. Egyébként oltári cuki, ahogy a simogatástól csóválja a farkincáját:
A szerető gondoskodás, törődés és odafigyelés meghozta a gyümölcsét. Az első lépéseket egyre több mozgás követte, amitől a kiskecske egyre jobban lett. Ahogy telt az idő, annyira megerősödött, míg végül elhagyhatta a kerekes járókeretet. Már a saját lábán szaladgál, de ugyanolyan szívesen ül gondozói ölébe egy kis szeretgetésre, mint akkor, amikor még nem tudott járni.
Ezért rendkívül fontos a gondozók munkája: esélyt adtak annak, akiről már mindenki más lemondott.
