A legtöbben azt hiszik, a hüllők hidegvérűek és hidegszívűek is. Hiszen nem dorombolnak, nem csóválnak, nem kérik a sípot, ha hazaérünk. De aki valaha is nevelt teknőst, gekkót vagy kaméleont, tudja: a hüllők is éreznek – csak máshogy mondják el.
Egy érzelemmentes arc mögött
A hüllők arca nem mozog, nem rántódik mosolyra, nem fintorog – de ettől még rengeteg mindent üzent. Egy szakállas agáma finom fejmozdulatokkal kommunikál: a lassú bólogatás baráti, a gyors integetés kihívás. Egy kaméleon színváltása pedig nem mindig rejtőzködés – gyakran hangulatjelentés.
A tudósok szerint a hüllők nem érzelemmentesek, hanem egyszerűen más idegrendszeri mintákkal dolgoznak. Agyuk kicsi, de éppen annyira fejlett, hogy felismerjék a gazdájukat, és reagáljanak a viselkedésére.
Tudják, ki eteti őket
Sok hüllő-tulajdonos esküszik rá, hogy az állata felismeri őt. És nem csak az etetési idő miatt. Kísérletek bizonyítják, hogy a teknősök különbséget tudnak tenni emberi arcok között, a gyíkok pedig tanulás és ismétlés által kialakítják a bizalmat. Ha egy kaméleon nap mint nap ugyanattól a személytől kap enni, egy idő után nem stresszel, ha a kezébe veszik – sőt, odamegy magától.
A hüllők tehát nem tudják kimondani: „Szeretlek”, de megmutatják: elfogadlak. És ez a saját hüllő-módjukon már szinte romantikus.
A testhőmérséklet, mint hangulatjelző
A hidegvérűek érzései nem hálózzák be az agykérget, de a testük sokat elárul. Ha egy gekkó a kezedre fekszik, miközben a lámpa is ott van, az nem a meleg miatt van – hanem mert biztonságban érzi magát. A teknős, aki megengedi, hogy megvakard a páncélja tövét, kifejezetten kedveli a kapcsolatot. A hüllők nem igénylik az emberi ölelést, de felismerik a gondoskodást.
Hűvös szív, meleg bizalom
A hüllőkkel való kapcsolat türelmet igényel. Nem rohan oda, nem ugrik az öledbe, de ha elfogad, az igazi megtiszteltetés. Egy iguána, aki hagyja, hogy megsimogasd a fejét, vagy egy királypiton, aki nem feszül a kezedben – ez a hüllők nyelvén a szeretet.
Szóval igen, lehet hidegvérrel is szeretni. Csak meg kell tanulnunk a csöndes öröm nyelvét – mert ahol egy kaméleon nyugodtan lehunyja a szemét a tenyeredben, ott a szív melege már rég nem a testhőmérsékleten múlik.
