Szerencsések azok, akiknek a kutyája könnyedén lenyeli a féreghajtót vagy más készítményt, ha szükséges.
Sokaknak viszont nincs könnyű dolga a gyógyszerek célba juttatásával, nekik próbálunk most segíteni.
Először is tudni kell, hogy mikor mennyit kell adni az adott szerből? Lehet étkezéssel együtt vagy előtte, esetleg utána ajánlott? Lehet porítani, vagy tabletta formában kell, hogy maradjon? Lehet-e folyékony állapotban is kapni? Ezekre az állatorvos ad választ. Ha mindent tudunk ezekkel kapcsolatban, akkor jobb esetben a falatkába rejtett bogyó célt ér! Ha mégsem, mert megvan a kutyusnak az a szuperképessége, hogy a finomságot megegye, de a gyógyszert diszkréten visszaköpje, akkor cselhez kell folyamodni!
Bizonyos esetekben beválhat a ‘nasi szendvics’, miszerint egy sima falat, egy gyógyszeres és egy újabb sima kombinációval tereljük el az állat figyelmét, hátha a remek szaglása lévén nem szúrja ki azt a falatot, amibe a készítményt csempésztük.
Többkutyás háztartásban a féltékenység is motiváló lehet, hogy nehogy kimaradjon valami jóból, de benne a rizikó, hogy a másik, talán kevésbé finnyás állat felkapja majd a kiköpött tablettát is.
Megoldást jelenthet, ha az ízes, szagos szert patikában kapható üres kapszulába rejtjük, ami megnehezíti, hogy kiszúrja a falatban.
Sokan esküsznek rá, ha por vagy folyadék formában valamilyen kenhető finomsággal az eb talpán oszlatják el, akkor az kényszert fog érezni, hogy lenyalogassa. Ez nem túl higiénikus és nem is túl biztos módszer. Lehet, hogy egyszerűen csak belekeni majd a szőnyegbe mindenestől, miközben rosszul is érzi magát, és miután ezt megtette, mi is rosszul fogjuk magunkat.
Ha végképp nem marad más, kissé megalázottan visszakullogunk az orvoshoz segítségért, illetve tanácsokért.
