Kevés állat építette be magát olyan elegánsan a nappalinkba, mint a macska. Fenséges, öntörvényű, puha – és időnként úgy néz ránk, mintha ő lenne a lakás valódi tulajdonosa. De honnan kerültek ezek a doromboló kis tigrisek Európába? A válasz: a római hadsereg hozta őket magával. Igen, a légiók nemcsak utakat építettek, amfiteátrumokat emeltek és birodalmakat formáltak – hanem csendes, négylábú szövetségeseket is utaztattak magukkal.
A macska ősei: rágcsálóvadászok a történelem kezdetén
A történet sokkal korábban indul, mint a rómaiak. A vadmacskák és az ember útjai először mintegy 9 500 éve keresztezték egymást a Közel-Keleten. A letelepedett, földet művelő népek gabonát raktároztak, a gabona vonzotta az egereket, az egerek pedig vonzották a vadmacskákat. A többi történelem: az emberek rájöttek, hogy jó, ha ott maradnak ezek az ügyes vadászok, a macskák pedig rájöttek, hogy nem is olyan rossz, ha az ember közelében van állandó vacsora.
Nem sokkal később Egyiptom lett a macskák birodalma, ahol a fenséges dorombolók egyszerre voltak házi kedvencek, isteni szimbólumok és rágcsálóirtó specialisták. A Bastet istennő kultusza, a macskás sírmellékletek, az ábrázolások mind arról árulkodnak: ott aztán megbecsült helyük volt.
De Európába hogyan jutottak el?
Sokáig azt hitték a kutatók, hogy a macskák már 6000 évvel ezelőtt elérték Európát a Közel-Keletről. A legújabb genetikai kutatások azonban teljesen átírták a történetet. A kutatók 11 ezer év csontleleteit vizsgálták át – 70 ősi macska teljes genomját –, és kiderült, hogy a modern házimacskák meglepően későn, csak úgy 2000 éve jelentek meg Európában. És kik hozták őket? Hát persze, hogy a rómaiak.
A római hadsereg és a macskák különös szövetsége
A római légiók mindenhová elkísérték a birodalom katonáit. A hadjáratok, a táborok, a gabonaraktárak, a hajók – mind tele voltak rágcsálókkal, és valamire szükség volt, ami csendes, gyors és nem rágja szét az élelmiszert. A cicák így kerültek a hadseregbe: szőrmés logisztikai szakértők lettek.
A katonák úthálózata pedig olyan, mint egy macskás szupersztráda: a cicák szépen végigkövették a légiókat Európa minden sarkába, egészen a Brit-szigetekig, ahol már 100 körül biztosan ott ültek a római erődök falain.
Vadmacskák és házimacskák: nem minden csíkos az, aminek látszik
A kutatás arra is rámutatott, hogy a régi európai macskák nem házimacskák, hanem helyi vadmacskák utódai voltak. Sokáig összekeverték őket a háziasított példányokkal, de a genetika tisztázta: a modern cicák ősei Észak-Afrikából érkeztek, és csak később keveredtek az európai vadmacskákkal. A macskák tehát nemcsak bejöttek Európába – hanem beolvadtak és átalakították a helyi macskavonalakat is.
Miért fontos ez nekünk, macskarajongóknak?
A kutatás a Project FELIX része, amely több mint 800 macskaleletet vizsgál meg, hogy megértse az ember és macska közös történetét. A macskák ugyanis – hogy is mondhatnánk finoman – nem épp arról híresek, hogy könnyen feltárják titkaikat. Ahogy a tanulmány egyik szakértője fogalmazott:
A macskák a múlt titkait is csak kelletlenül adják ki.
De most legalább egyet már tudunk: amikor a rómaiak elindultak új földeket hódítani, nem csak pajzsot és dárdát vittek magukkal – hanem pár doromboló kis segítőt is.
A lakásunkban lustán elnyúló cica pedig ma már nem is sejti, hogy ősei egykor a birodalom útjait járták, és talán épp egy század éléskamráját mentették meg az éhínségtől. Micsoda karrierív egy mancsos kis ragadozótól!
