A betanítás hagyományos gyakorlata és a használat fő jellemzői.

A fogatoshasználat az igásmunkát, a futószolgálatot és a kedvtelésből tartott fogatolást jelenti.

A melegvérű fajták igáscélú csikóinak betanítása nem egyszerű. Fajtája, azon belül egyede válogatja, hogy már rövid szoktatás után, vagy hosszabb és fokozatos tanítással szokik a húzáshoz, a hámba dőléshez a csikó. Régen a nagygazdaságokban az dívott, hogy a 3 éves csikó előbb futófogatba került, és néhány évi ilyen használat után adták át igába (a hajtósabbakat hamarabb, a gyorsabbakat, az élénkebbeket később), és a kancákat igába kerülésük után vették tenyésztésbe.

A fogatba tanításnál érdemes azt a gyakorlatot követni, hogy rögtön a későbbi használati célnak megfelelően tanítsuk kocsiba a csikót, az igásmunkát végzőt tehát igába, a futószolgálatit pedig futókocsiba. így ugyanis csak azt a munkát tanulja meg, amit később elvárunk tőle, és nem zavarjuk össze a különböző munka mozgásféleségeit.

Az igás használat fő jellemzője: a nyugodt és lassúbb ütemű munkavégzés. A hámba tanítás alatt éppen ezért kerüljük a végtagmozgást, a túl élénk iramot, szokja meg a csikó a tempós, nyugodt mozgást. Futószárazásra így itt semmi szükség nincs.

A biztos hámba dőlés érdekében húzathatunk csúszófát (hosszú istránggal), megterhelt csúszófát (később már a betanító is ráléphet a csúszófára), és állandóan gyakoroltassuk az “állj” és az “indulj” utasítást.

Amikor már nyugodtan húzza a csikó a csúszófát, amikor kedvvel és nyugodtan indít, ezután egyes ló mellé fogjuk a csikót. A betanító ló idősebb, igen jól húzó egyed legyen, amelyik a csikó akaratosságát figyelembe nem véve teljesíti a kapott utasítást.

Amikor már szóértő, engedelmes, a szügyét is biztosan terhelő ló lett a csikóból, akkor két azonos korú egyedet fogunk össze. Ennek az az előnye, hogy azonos munkát várhatunk tőlük, tehát azonos feladatot szabhatunk ki rájuk.




A hidegvérű csikót, ha nyugodt és engedelmes, csúszófázás nélkül is fogatba lehet fogni, az a jobb gyakorlat, ha a tanító ló mellett kezdi el munkáját. Gyakran két betanítás alatt lévő nyers hidegvérű csikót fognak össze és lassú, nyugodt munkában szóértővé teszik őket. Itt csak arra kell nagyon ügyelni, hogy nehéz munkát ne bízzunk rájuk még akkor sem, hogyha engedelmesen húzzák a kocsit. Betanítás után egy éven át (hidegvérűt féléven át) a nehéz munkák alól mindenképpen mentesítsük. Ne fogjunk betanított csikót ballonkerekű táblás kocsi elé, mert annak megindításához nagy erő kell (a mozgatásához viszont már lényegesen kevesebb), és a fékrendszere sem szokott hibátlanul működni.

A futófogatba tanítás kissé bonyolultabb. Főleg a temperamentumosabb csikó kedveli a gyorsabb mozgást. Itt a hangsúly a szóértésen és az engedelmességen van. A futószárazás ezeket a kívánalmakat bízvást szolgálja, majd következik a csúszófahúzatás. Ezután tanítókocsiba biztos ló mellé fogjuk a csikót. A balesetveszély esetükben nagyobb, s ennek megelőzésére fokozott figyelmet fordítsunk. Istrángból kilépés, szerszámszakadás, esetleg felrúgás fordulhat elő. A már összefogott két csikó munkája ne legyen túl gyors és csak fél nap tartamú. Fél év után már egész nap is talpon lehet a fogat.

A hobbifogat a hajtósportot foglalja magában. Azt mondhatjuk, hogy nálunk a tenyésztett fajták szinte mindegyikével hódolni lehet e sport valamelyik ágának. Már a középkorban feljegyezték, hogy a magyar pompakedvelő, és szeret többnek látszani. így volt (van) ez a négyes fogatolással is. Pedig a fogatsport drága mulatság, s a négyes fogatolás még ennél is drágább. Megszívlelendő a gazdasági lapok 1893-ban írt néhány sora: “Káros lehet ellenben a négyes fogatok divatjának az újabb felkerekedése, azon magyar földbirtokos uraknak, akik erejükön túl űznek luxust a négyes lovazással, hogy azután nemsokára kénytelen-kedvetlen beálljanak a gyaloglók közé.”

A tehetősség persze sok mindent megmagyaráz, mert amikor megkérdezték a debreceni cívist, hogy miért fog a kocsi elé 5 lovat, röviden csak azt felelte: mert van. Egy négyes fogat fenntartásához legalább 6 ló kell – nem is beszélve a kiválasztás lószükségletéről. Ugyanakkor meg azt tapasztalhatjuk, hogy a pónisok is négyes fogat összeállításán fáradoznak. A sajnálatos viszont az, hogy a kettes fogatolás mellett nálunk nem igazán terjedt el az egyes fogatolás. Holott ennek élőállítása, fenntartása inkább illik mai modern életünkhöz. Általa sok helyen, sokan ismerkedhetnek meg a lóval, a hajtósporttal, s tehetnek egészséges családi kirándulásokat is.

Néhány sportágban előírják az induláshoz szükséges minimális kort. Ez mondhatjuk, hogy a teljesen tájékozatlanoknak szól, a ló érdekében. A tenyésztőnek, a lótartónak tudnia kell, hogy csak többéves gyakorlat után szabad, lehet használni komoly munkára a már lóvá érett csikót.

Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)