Nem mindegy, milyen körülmények között, milyen járművel utaztatjuk.

Tételezzük fel, hogy korrekt módon, vevő és eladó örömére megköttetett az üzlet. Ekkor a megvásárolt lovat haza is kell szállítani.

Ez nem sokat utazó lovaknál nem is egyszerű, nem is mentes a balesetveszélytől, és semmilyen esetben sem olcsó. A legbiztonságosabban, legegyszerűbben és talán legolcsóbban a speciális lószállító utánfutókkal lehet ezt a feladatot megoldani.

Ha nincs gyakorlatunk a lószállításban, akkor bízzuk tapasztalt, hozzáértő fuvarozóra.

Esetleg megállapodhatunk úgy az eladóval, hogy a lovat a mi telephelyünkön (lakásunknál) vesszük át. Ilyenkor írásban rögzíteni kell, hogy a szállítás kinek a kockázatára, és kinek a költségére történik.

Ma már nagyon korszerű, gyakran kamerával ellátott lószállítókkal állnak rendelkezésünkre specializálódott fuvarozók. Szolgáltatásuk általában nem olcsó, de még mindig jobb a fuvarozóra költeni, mint állatorvosra.

Vannak lovak, amelyek nyugodtan besétálnak a lószállítóba, különösen, ha megszokott gondozójuk vezeti őket, és vannak, amelyek esetében ez akár több órás mutatvány – főképpen, ha a ló és az emberek testi épségét is szem előtt tartjuk.

Általában igaz, hogy jobban járunk a szép szóval, zabbal, mintha „beleverjük” a lovat a lószállítóba. Ez persze nem azt jelenti, hogy a megfelelő pillanatban és megfelelő módon alkalmazott előrehajtó segítség nem lehet indokolt.

A legrosszabb, amikor a rakodáshoz azonnal előkerül 10-12 „szakember”, és mindnek van biztos receptje, hogy hogyan lehet a lovat feltenni. Meggyőződésem, hogy 3-4 ember elegendő a probléma megoldásához, de sokszor egy is az. Általában a kopogó feljárótól szoktak megijedni a lovak, erre tegyünk szalmát vagy szénát.




A túl alacsony lószállító is félelmet kelthet, amibe a lónak a fejét lehajtva kell(ene) bebújnia. Sokat segít, ha már van bent a járműben egy másik ló – különösen, ha az istállótárs. Jól bevált módszer (de nem az egyedüli!), ha a futó két oldalához rögzítünk egy-egy futószárat, azt átvesszük keresztben a ló fara mögött, a csánkok és az ülőgumók között, a far alsó részénél, és egyenletesen mindkét irányból húzzuk a lovat felfelé.

Persze van olyan ló, amelyik ilyenkor még jobban ellenkezik, ezért tudni kell, hogy mikor kell a futószárat elengedni, hogy az esetleges balesetet megelőzzük. Az egy futószáras megoldás azért nem túl szerencsés, mert könnyen a futó egyik oldalára fordítja a lovat, ahelyett, hogy középre felfelé segítené. Természetesen számtalan bevált módszer van még (például betakarni a ló szemét), de minden lóra alkalmazható biztos recept nincsen.

Lényeges, hogy a lovat mindig szemből vezessük be a járműbe, és semmiképpen se oldalról próbálkozzunk. Ha a ló idegenkedik rálépni a feljáróra, álljunk meg előtte, amilyen közel tudunk, hadd szagolgassa meg, majd próbáljuk felvenni a ló egyik elejét, és tegyük rá óvatosan a feljáróra, ezután dicsérjük meg a lovat (ha nem ugrott le azonnal). Ezt követően a másik első lábbal ugyanez következik, és ha egészen finoman, nem erőszakosan a hátulját próbáljuk tolni (kivéve a rúgós lovat), vélhetően csak utánalép a hátuljával az elejének.

Van aki a szállítás előtt az ideges lónak vagy csikónak nyugtatót ad, így az „elbambul”, flegmatikussá válik a külső ingerekre, és általában könnyebben, komolyabb ellenkezés nélkül be lehet tenni. Hátránya ennek a módszernek, hogy egyes lovak a bódító hatásának elmúlta után pánikba esnek a lószállítóban, illetve az, hogy bódított állapotban nem tud úgy egyensúlyozni a ló, és fennáll az elcsúszás veszélye. Más lovak, ahogy fokozatosan megy el a nyugtató hatása, úgy „ébredeznek”, és szokják meg ideiglenes környezetüket, és semmi bajt nem okoznak.

Láttam olyan megoldást, ahol speciális farhámot készítettek a csikóra, és egy, az utánfutó elejébe szerelt csörlővel lehetett felhúzni a szállítójárműre. Ebben az esetben a húzás nem a ló fején érvényesült, ami természetesen azonnali ellenkezést vált ki, hanem a farát tolta, ami megfelelő segítség.

Ha a lovat sikerült feltenni, akkor betesszük a helyére a ló fara mögött lévő támasztórudat, és csak az után kötjük meg, könnyen oldható módon, rövidre. Végül felzárjuk a feljárót, és óvatosan elindulhatunk. Nem árt, ha a szállítás idejére széna van a ló előtt, és mindenképpen legyen alatta bőségesen szalma. A lószállítónak megfelelően szellőznie kell, hiszen kis légtere miatt könnyen beleizzadnak a lovak. A közvetlen huzat persze itt is kerülendő, hisz most a ló nem tud kitérni előle.

Az utazás során célszerű többször ellenőrizni a „rakományt”, és természetesen más stílusban illik vezetni, mint homokszállításkor.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)