A lovak küllemi és mozgásbírálata a tenyészszemléken történik.

Itt a legtöbbször a tulajdonos (vagy az ő személyzete) vezeti elő a lovat, bár bizonyos, nagyobb rendezvényeken erre szakszemélyzet van.

Vannak olyan országok, ahol a ló-elővezetés szinte különálló szakma a lovaséleten belül, és – bár külön költség természetesen egy profi elővezetőt megfizetni – a színvonalas rendezvényeken ők mutatják be a tenyésztők lovait, hogy a bírálók előtt a lehető legjobb képet mutassák az állatok.

Szenteljünk néhány gondolatot ennek a kérdésnek is, mert sok kellemes vagy kellemetlen élmény alapja lehet egy jól vagy rosszul bemutatott ló.

A ló bemutatása sokkal nagyobb jelentőségű, és sokkal komolyabb feladat, mint azt gondolnák. Nem szabad elfelejteni, hogy a bírálók az adott lovat (általában) nem ismerik, olyan képet fognak kialakítani róla, amilyet abban a néhány percben mutat, amíg előttük van.

A lovat úgy kell bemutatni, hogy a lehető legjobb képet mutassa. Az itt kapott pontszámok vagy döntések esetleg egész életére elkísérik a lovat, így a „jó az úgy is, látják azok, hogy milyen, ha értenek hozzá” szemlélet nem elfogadható.

(Ugyanez vonatkozik a profi eladásra is. A vevőnek nem lehet azt mondani, hogy „ott van a második állásban, nézze meg, ha akarja”. Ráadásul eladáskor saját környezetében van a ló, tehát tudhatjuk, hogy hol és hogyan a legelőnyösebb számára a bemutatás.)

A bemutatás nem a szemle napján kezdődik, hanem jóval korábban. Először is a lovat kiállítási kondícióba kell hozni. Ez a sport- vagy versenykondíciónál több, de nem azt jelenti, hogy úgy nézzen ki, mintha vágóra hizlaltuk volna. Nagyon enyhe plusz kondíciót jelent. Ha közben rendszeresen mozgatjuk, akkor zsír helyett (mellett) izomtömeg fog képződni, ami sokkal előnyösebb képet mutat. Egy kissé atlétikus, sportos megjelenésű állat szebb, mint egy hájas, elhízott, lógó hasú jószág.

A versenykondíció sem kiállításra való, mert az apróbb küllemi hibák (nem lábszerkezeti hibák, hanem például kissé laza ágyék) kiütköznek, míg kiállítási kondícióban rejtve maradhatnak. A kondíció kialakítása (ha előzőleg nem megfelelő) 1-2 hónapot vesz igénybe, természetesen nagy egyedi eltérésekkel, és számít, hogy mi volt a kiindulási állapot. Idősebb, 15 év körüli lovak esetében ez már sokkal nehezebb, mint egy fiatal, 4-6 éves egyednél.




Nagyon fontos, hogy a körmözést, illetve az esetleges patkolást ne a szemle előtti napra hagyjuk, hanem kb. 1-2 héttel előtte végeztessük el. A frissen patkolt, vagy frissen körmözött ló gyakran előfordul, hogy „óvatosan” jár, topog, ne adj Isten egy két napig nem jár tisztán, ami egy szemlén végzetes lehet.

A szemle előtti hetekben már gyakorolni kell magát az elővezetést, mert ezt egyik ló sem tudja magától. A lóra egy finom, vékony elegáns (szemző nélküli és tiszta) kantárt teszünk, egyéb nincsen rajta. Egészen fiatal, éves, esetleg kétéves csikók bemutatása kötőféken történik. (A kétéveseknél mind a kötőfék, mind a kantár elfogadott, az évesekre nem szokás kantárt tenni.) Ezután meg kell tanítani a lovat nyugodtan, négy lábon szabályosan állni, illetve lépésben és ügetésben elővezettetni. Nem alkalmas a szabályos felállításra az egy elővezető szárral kialakított felszerelés, mert nem lehet a ló jobb vagy bal oldalát külön külön segíteni a felállításkor, bár az arab show-kon roppant elegáns, szinte ékszer számba menő elővezető felszereléseket lehet látni.

A felállítás a következőképpen történik. A lovat a bírálók elé vezetjük, és ott a kijelölt négyszögben úgy állítjuk fel, hogy a bal oldalát lássák a bírók. Szembe állunk a lóval, a jobb szárat a bal kezünkbe, a bal szárat a jobb kezünkbe fogjuk a zabla alatt kb. 20-30 cm-rel. A maradék szárat nem lógatjuk, mert abba a ló beleléphet, hanem karikába fogjuk valamelyik kezünkben.

Semmiképpen se akasszuk az ujjunkat a zablakarikába, de ne is egy méteres száron próbáljuk meg „távirányítani” az állatot. A lovat a jobb és a bal szár mozgatásával tudjuk előre hátra léptetni, ha viszont úgy találjuk, hogy a felállítás nem előnyös, nyugodtan kérjünk, helyet, tegyünk egy kis kört, és próbálkozzunk újból. Általában akkor sikerül szépen a felállítás, ha nyugodt lépésből egyszerűen megállítjuk a lovat, esetleg utána egy felet hátraléptetjük. (Ilyenkor a megálláskor az elejére került testsúly újból hátra kerül). Ha túl sokat kell húzni-vonni a felállítóhelyen, akkor már általában nem lesz előnyös a végeredmény.

A szabályos állás a következő: a ló négy lábát egyenletesen terheli, testsúlyával nem dől az elejére, (mintha lépne az elővezető után). Az első lábak kis, a hátsók kis vagy közepes terpeszben olyan módon, hogy a bírálók felőli lábak vannak széjjelebb, a túloldaliak összébb. Mind a négy láb tisztán látható oldalról. A ló figyelmesen előre tekint, fülét hegyezi, fejét enyhén megemeli, (nem búsul).

Összességében természetes tartásban, egyensúlyban, nyugodtan négy lábon áll, és élénk tekintettel figyel (ha kissé nyújtja a nyakát, az előnyös természetesen. Erre vannak külön trükkök, például kis zacskó-darab a pálca végén, vagy csörgő a zsebben, vagy egy sörétes fémdoboz csörgetése a nézőtéren, stb. Ennek a mutatványnak nagymesterei az arab-showk felvezetői).

Ezt persze elég könnyű leírni, de aki próbálta már, az tudja, hogy kivitelezni annál nehezebb, különösen idegen helyen, egy élénk vérmérsékletű lóval. Mindenesetre ha sikerült, próbáljunk meg a lótól hátralépni, hogy ne zavarjuk a képet. Persze van olyan ló, amivel ezt nem lehet megcsinálni, mert azonnal az ember után lép.

Amikor állásban elbírálták a lovat, egy kör lépés és egy kör ügetés következik az elővezető háromszög körül. Az elővezetés mindig jobb kézre történik, hiszen a bíróknak a lovat kell látni, és nem az embert. A sarkokban nem magunk körül megpördítve a lovat kanyarodunk be, hanem szépen jobb kézre befordulva. Ez persze nem könnyű, mert ilyenkor az elővezetőnek sokkal gyorsabban kell haladni a külső íven, mint a lónak, viszont így nem törik meg a ló lendülete, csak egy kicsit összébb tolódik – ha jól sikerül a forduló.

A háromszög első szárán haladva a bírók hátulról bírálják el a ló mozgásának szabályosságát, a harmadik száron visszafelé (pontosan a bírókkal szemben kell haladnunk) szemből tudják megtenni ugyanezt, a második száron haladva pedig a lovat oldalról látva elbírálható a lépés hossza, rugalmassága, lendületessége.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)