Arról lesz szó, hogy ki-ki a saját lovát, csikóját vagy a megveendő egyedet hogyan tudja reálisan, a valóságnak megfelelően megítélni.

Felvezetés a kiválasztott helyre

A megítélést két mozzanat vezeti be: a felvezetés és annak a helynek a kiválasztása, ahol a megszemlélést végezzük.

A felvezetéshez gyakorlat kell. Gyakorlat nélkül senki sem tud lovat előállítani (csikót még kevésbé).

Gyakorlatlan személy a zablás kantárral felszerszámozott 2,5-3 méter hosszú száron tartott lovat kijárt, egyenes úton vezesse fel először.

A ló bal oldalán álljon és a szárakat jobb kezével a ló szájától kb. arasznyira fogja össze. A bal keze szabad, ennek emelésével vagy előre- és elébe nyújtásával a ló iramát szabályozhatja.

A lónak pedig meg kell tanulni, hogy együtt haladjon a felvezetővel, egymástól el ne maradjanak, se meg ne előzzék egymást. Ha gyakorlatot szerzett a felvezető, a felvezetendő lovat is meg kell ismertetni azzal, hogy mit akarunk tőle.

A felvezetőhely

A felvezetőhelyül forgalmas úttól távoli egyenes talajú, szabad teret válasszunk. A kocsiút felvezetésre nem alkalmas, mert egy nyomban kellene haladni a felvezetőnek és a lónak is, valamint ott csak vagy elölről, vagy hátulról lehet szemlélni az állatot, de oldalról nem. Az egyszeri megszemlélést tehát egy udvarban vagy olyan téres helyen végezzük el, amelyen nem nagy a növényzet.

Ha bizottsági bírálatról van szó, akkor felvezető-, bírálóhelyet kell kialakítani az ábrának megfelelően. (Az itt bemutatott felvezetőhelyet utánozza az egyszeri megítélés helye, csak egyszerűbb körülmények mellett.) A felvezetőhely méreteit az ábra mutatja.

Előzetes felkészülés, bemutatás

A bemutatás előtt a ló patájából a szalmát, a trágyát ne feledjük kivenni, rossz benyomást kelt, ha trágyapapucsban lépdel a ló. Ajánlatos a szőrét is lesimítani. A szemlélő “A” pontban áll. A lovat a felvezető “E-B” irányba egyenesen, lépésben vezeti. “B” helyen kívánatos valami tárgyat kihelyezni (szalmabálát, leütött karóra kalapot tenni stb.), amely irányt ad a felvezetőnek és ezt meg kell kerülnie.

Ezután “B-E” vonalon egyenesen visszatér. Ezalatt távolodva a hátulsó lábakat, a patákat figyeljük, közeledve az elülső lábakat és patákat szemléljük. Majd “A-C” vonalon ügetésben vezeti a lovat, s folytatja azt “C-D” egyenesen. Ha nem kívánjuk többet ügettetni, akkor “D-A” vonalon ügetésben a kiindulási helyre tér. Viszont, ha úgy érezzük, hogy valamit nem láttunk, akkor még ügessen “D-C” vonalon egyenesen, majd “C-A” vonalon tér vissza.

A felvezetés a ló mozgásának ütemében lendületes, könnyed legyen. A szabad bal kar az “irányító”, amelyre figyel a ló. Nálunk sajnos nem fordítanak nagy gondot a felvezetésre, pedig amellett, hogy ez mutatja meg a ló tényleges testformáját, még értéknövelő is, mert rosszul felvezetve a jó ló is rossz benyomást kelt.




Ismerd meg a ló anatómiáját

Ahhoz, hogy egy ló értékéről, használhatóságáról hű képet kapjunk, ismerni kell a ló anatómiáját (testének felépítését), az oknyomozó küllemtant, vagyis azt, hogy az egyes küllemi megnyilvánulások hogyan befolyásolják a ló használhatóságát, a hivatalos bírálathoz pedig tudni kell az elbírálás rendszerét. A következőkben az oknyomozó küllemtant taglaljuk, s ezen belül a szükséges mértékben szó lesz az anatómiai felépítettségről is. Mivel e cikk a gyakorlati gazdák részére készült, a hivatalos bírálatokra csak érintőleg térünk ki.

A ló csontváza. 1. arccsontok, 2. állkapocs, 3. koponyacsontok,
4. nyakcsigolyák, 5. hátcsigolyák, 6. ágyékcsigolyák,
7. keresztcsont, 8. farokcsigolyák, 9. bordák, 10. szegycsont,
11. lapocka, 12. felkarcsont, 13. orsócsont, 14. könyökcsont,
15. elülső lábtő, 16. elülső lábközép, 17. ujjcsontok (csüd, párta, patacsont),
17′. egyénítő csontok, 18. medencecsont, 19. konccsont,
20. térdkalács, 21. combcsont, 22. csánkcsontok,
23. hátulsó lábközép, 24. ujjcsontok (csüd, párta, patacsont)

Amikor egy lovat megítélünk, legelőször azonosítjuk az egyedet és megállapítjuk a korát (nemcsak a besütött jelekből, hanem más, a korra utaló megnyilvánulásokból is). Az elhasználtságra utaló jeleket sem hagyhatjuk figyelem nélkül. Előre tudni kell, hogy mi a célunk a megítéléssel. Vásárláskor más szemszögből ítéljük meg a haszonlovat és a tenyészállatot.

A haszonlónál az a fontos, hogy mindennapi munkáját megfelelően el tudja végezni. Itt a fő hangsúlyt nem annyira az egyes testtájak ideális alakulására helyezzük, hanem arra, hogy képet nyerjünk munkahasználati alkalmasságáról. Arról kell meggyőződni, hogy amit megítéléskor látunk, azok befolyásolják-e és mennyire a ló munkaképességét. Gazdasági lovaknál a legfontosabb a jó vonóerőkészség, a nyugodt vérmérséklet. Ezekről mindenképpen meg kell bizonyosodnunk.

Nézzük meg, hogy miképpen tűri a szerszámozást, a kocsiba fogást. Biztosan indít-e, nyugodtan húz-e. A tartós teljesítmény megítélése is fontos lenne, de ennek kémlelésére rendszerint nincs sem időnk, sem alkalmunk.

A tenyészállat megítélése

A tenyészállat megítélése még nehezebb, mert a fentieken túl még arra is nagy figyelmet kell fordítani, hogy tenyésztésre mennyire lesz alkalmas az egyed. Tehát lehet-e csikója. Itt a kort speciálisan ítéljük meg. A melegvérű gazdasági lovak némely fajtája még 15 éves kora után is eredménnyel tenyésztésben tartható. A kislovaknál, póniknál s ugyanez a helyzet. A hazai nevelésű hidegvérűeket 8-9 év felett már nem tanácsos tenyésztésre megvenni. Az importegyedek még ennél is hamarabb selejtbe kerülnek.

A tenyészállat minden tulajdonságát a napi használati alkalmasságon túl úgy kell szemlélni, megítélni, hogy a tulajdonságok jól vagy rosszul öröklődnek-e. Van néhány, amelyik egyáltalában nem öröklődik (dongás mellkas, ezt a mozgás, a gyakorlás útján alakítja ki), sok pedig nagy biztonsággal megjelenik az utódokon (pl. a hosszú vagy rövid törzs, a rövid vagy hosszú szár, a pata formája, a pata minősége stb).

A tenyészállatok megítélése felvezetéskor igen nagy körültekintést igényel. Már az istállóban kezdjük figyelni, hogyan fogyasztja takarmányát, nem szitál-e, nem karórágó-e. Hogyan fekszik le és kel fel. Miként viselkedik másik ló mellett.

Természetes, hogy a tenyészmént még szigorúbban ítéljük meg, mert a kancának egész életében 4-8 csikója lehet, egy mén után viszont évente 30-50 csikó láthat napvilágot. Ennyi jó csikót adhat, ha javít, s ennyit ront, ha rosszat örökít, sőt még a csikóinak az utódaiban is érezhető a hatása.

A ló megítélésében az vezessen bennünket, hogy hű képet alkossunk nemcsak a testrészekről, hanem az egész egyedről. Az összbenyomás, a jó mozgás érdekeljen bennünket. Ne legyünk hibakeresők. Aki ezt teszi, az örül, ha valami hibát lel (s melyik lovon nincs kisebb-nagyobb hiba?), a fellelt hibánál időzik el és nem látja az összefüggéseket, a ló egészét.

Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)