A ló alapvetően három jármódban közlekedik, lépésben, ügetésben és vágtában.

Természetes körülmények között a lépést és a vágtát használja leginkább, és viszonylag keveset üget. Munka közben viszont szívesen használjuk az ügetést, mert ebben a jármódban viszonylag nagy sebességgel (15-18 km/óra) hosszú ideig képes haladni a ló.

Lépés

A leglassúbb jármód tehát a lépés, négyütemű mozgás. Lábsorrendje: például jobb hátsó – jobb első – bal hátsó – bal első.

Ügetés

A következő “fokozat” az ügetés, mely kétütemű mozgás, és már tartalmaz lebegő fázist, amikor a lónak mind a négy lába a levegőben van. Lábsorrendje: jobb hátsó és bal első együtt, majd bal hátsó jobb első együtt, vagyis az átlós lábpárak mozognak egy időben, közte van a lebegő fázis.

Vágta

A vágta háromütemű (a túlzottan lerövidített vágta és a versenyvágta négyütemű) jármód, és megkülönböztetünk jobb lábra ill. bal lábra történő vágtát.

Nézzük mondjuk a bal lábra vágta lábsorrendjét (a lovak általában szívesebben vágtáznak bal lábra): jobb hátsó láb indítja a mozgást, utána bal hátsó és jobb első együtt, majd a bal első láb következik. A másik lábra értelemszerűen fordítva.




Poroszkálás

Speciális jármód a poroszkálás, amikor az azonos oldali lábak lépnek egyszerre, és a test kígyózó mozgással követi a lábak mozgását. Ez a jármód is energiatakarékos és viszonylag gyors. Bizonyos lovaknak vele született sajátja, másokat meg lehet rá tanítani. Léteznek poroszka-versenyek is.

Hátralépés

Tanult mozgás a hátralépés, amikor a ló az ügetés lábsorrendjében hátrafelé lép.

Tölt

Egészen speciális mozgás a tölt, ami az izlandi pónik sajátja. Lábsorrendje megegyezik a lépésével, csak hihetetlen sebességgel képesek művelni ezek az apró lovacskák. Részükre szintén szoktak versenyeket rendezni. Állítólag igen kényelmes, és gyorsan lehet nagy távolságokat megtenni ilyen módon.

A megfelelő mozgás feltételei

A ló mozgását tekintve az a kívánatos, hogy legyen minden jármódban lendületes, laza, ütemes, szabályos (a lábak egyenesen előre mozogjanak), és lépjen a ló hosszúakat.

Kívánatos, hogy a ló igyekezzen a hátsó lábaival minél inkább a súlypontja alá lépni, és testsúlyának minél nagyobb részét a hátulsó lábakkal viseltetni. Természetes egyensúlyában a ló testsúlyának nagyobb részét az első lábak viselik, de a kiképzés során az a cél, hogy a súlypont hátrébb tolódjon, a hátsó lábak viseljenek többet, és az első lábak szabadabban mozogjanak. (Például normál lépésnek számít, amikor a ló körülbelül egy patanyommal túllépi a hátsó lábával az azonos oldali első láb patanyomát.)

A ló megfelelő mozgásának vannak anatómiai, és vannak belső feltételei. Az egyik legfontosabb, hogy a jól dőlt lapockához szabad váll tartozzon, és a ló első lábait szabadon, lazán messze maga elé tudja letenni, amihez hátulról pedig a hátsó lábak, a csánkok aktív mozgása, tolóereje szükséges. Belső feltétel pedig, hogy a ló ezt akarja is csinálni.

Hobbilovak kiválasztásánál feltétel a jó mozgás. A túl aprózó, rövid lépésű lovakat kerüljük, mert igen fárasztó a lovaglásuk, és lassúak is. Legmegfelelőbb egy szabályos mozgású, jó átlagos lendületű és lépéshosszú egyed. A rendkívüli nagy mozgású, díjlónak való egyedek sem ideális hobbilovak, mert lovaglásuk nehéz vagy kényelmetlen lehet a kevésbé gyakorlott lovasnak.

https://youtu.be/DgFXmcZM7JI

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)