Erre a legtöbben rávágják, hogy a gepárd, de a válasz nem ilyen egyszerű.
A pettyes nagymacskák valóban a gyorsasági lista élén szerepelnek, hiszen képesek elérni akár a 110 km/h sebességet is nagyon rövid idő alatt, de ezzel csak a szárazföldön számítanak királynak. Ugyanaz a kecses gepárd a vízben már nem számítana gyorsnak, így a ranglista szempontjából fontos a viszonylagosság is.
Hozzánk képest rettentően gyorsak a nagymacskák, kutyák, antilopok, nyulak, de jó eséllyel még egy malac is. Könnyedén lefut minket egy medve, egy ló és tulajdonképpen a legtöbb állat. Ez azonban nem garancia arra, hogy amelyik iszonyatos sebesség elérésére képes, az hosszú távon is tudja tartani a tempót.
Ha nem egymáshoz mérjük, hanem a saját testméretükhöz, akkor bizony a légyölő pókszázlábú is a leggyorsabbak között szerepel. Az ijesztő kis lény, amivel akár a saját otthonunkban is találkozhatunk, a saját testhosszának hússzorosát képes megtenni másodpercenként. Erre egy gepárd sem képes, hiába rettentően gyors.
A legek megváltoznak, ha az égre nézünk, a levegőt egyértelműen a madarak uralják. A sarlósfecskék számítanak a leggyorsabbnak, ha a vízszintes repülésről van szó, de a vándorsólyom áll a dobogó legtetején, ha zuhanórepülésről. Több mint 300 km/h sebességet is elérhetnek a ragadozómadarak, amikor próbálnak lecsapni a prédára.
A vizek urai a különféle kardhalak és tonhalak, akik olyan gyorsak a vízben, mint a gepárdok a szárazföldön. Ez a közegellenállás miatt lenyűgöző teljesítmény, bár tengerek híján mi itthon ezzel nem találkozhatunk.
