Az egyik legfontosabb vakvezető kutyás szabály, hogy munka közben nem szabad simogatni őket.
Tudjuk, nehéz megállni, mert olyan okosak, kedvesek, hogy vonzzák a simogató kezeket, de ahogy az összes szemünk elé kerülő csokit se esszük meg, nem simogathatunk meg minden szembejövő vakvezető kutyát sem.
A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakemberei 14 éve képeznek vakvezető kutyákat, ezért pontosan tudják, hogy mekkora vonzerő lakozik bennük. A vakvezető kutya olyan, mint a csoki. Ha meglátunk egyet, azonnal meg akarjuk enni. A kutyák esetében persze csak megsimogatni. Mindkét esetben kockáztatunk: ha minden csokit azonnal megennénk, hamar elhíznánk. Ha viszont minden vakvezető kutyát azonnal megsimogatnánk, veszélybe sodornánk a gazdit, hiszen kizökkentenénk munkájából a kutyát. Tehát jobb, ha nem tesszük!
Az alapítvány kliensei azok a látássérült emberek, akiknek vakvezető kutyákat képeznek. Az alapítvány munkatársai őket kérdezték meg a kutyasimogatási szokásokról. Elmondták, hogy a „simi-stop” elsősorban a járókelőknek és az idegeneknek szól. Számtalan példa van rá, hogy a semmiből eléjük toppanó kedves idegen bár jó szándékkal, mégis akadályozza őket a közlekedésben, ami nem ajánlott. Képzeljük el, hogy az életüket bízták a kutyára, aki a forgalomra és gazdájuk minden rezdülésére figyel – abban az esetben, ha hagyják odafigyelni.
Tehát dolgozó vakvezető kutyát nem szabad simogatni, mert megzavarjuk a munkában!
Ennek alapja az elfogadás. A legtöbb látássérült ember még várakozás közben sem szokta megengedni, hogy megsimogassák társát, hiszen a kutya akkor is dolgozik, amikor a buszra vagy a villamosra vár. Koncentrál és figyeli gazdáját. Ebben az esetben udvariasan fogadjuk el, hogy a válasz nem, és folytassuk utunkat.
Körte gazdája, Dombai Mihály így foglalta össze: „A legtöbb esetben a simogatási szándékot megelőzi egy kérdés, amit én udvariasan visszautasítok, és elmondom, hogy a dolgozó kutyát, amikor hámban van, nem szabad simogatni. Az emberek döntő többsége erre jól reagál és érdeklődve meghallgatja.”
Szavait a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola dolgozói azzal egészítenék ki, hogy udvariasan és finoman kérdezzük meg a látássérült gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyáját. Ezt ne akkor tegyük, amikor tempósan haladnak, hanem amikor nyugalmi helyzetben várakoznak. Így nem zavarjuk meg őket a közlekedésben.
Fontos! Higgyük el, hogy akkor teszünk jót a vakvezető kutyás párosokkal, ha elfogadjuk a gazda szabályait.
De akkor mégis mi a módja, hogy megsimogathassunk egy ilyen okos, fegyelmezett és kedves kutyust?
Itt jön a kivételt erősítő szabály. Az Iskola kliensei egybehangzóan mondják, hogy az ismerősöknek és a gyerekeknek gyakrabban meg szokták engedni a simogatást. Az ismerősöknek csak akkor, ha van idő a kutyáról levenni a hámot, mert ha rajtuk van, munka van. Amikor egy szülő kisgyerekével kérdezi meg, szabad-e simogatni, olyankor is előfordul, hogy megengedik.
„Volt már olyan, hogy buszon síró kisgyerektől megkérdeztem, szeretné-e megsimogatni Noét, és ahogy simogatta, a sírásból mosoly, majd kuncogás lett” – emlékezett vissza egy történetre Pozsgay Dóra.
Hidd el, te sem szeretnéd, ha olyan sokszor megállítanának, mint egy vakvezető kutyás párost!
Gondoljunk csak bele, napjában vajon hányszor kell a „megsimogathatom?” kérdésre feleletet adniuk a vakvezető kutyás gazdáknak. Te szeretnéd, ha az utadon sokszor megállítanának idegenek, hogy kérdéseket tegyenek fel neked? Biztosan úgy éreznéd, hogy akadályoznának a szabad haladásban… így vannak ezzel a Baráthegyi Iskola kliensei is.
A vakvezető kutyás párosok valóban különlegesek. Jó érzés nézni őket, milyen csodálatra méltó módon, ügyesen, tempósan haladnak.
Az alapítvány azt kéri, hogy a legtöbb esetben érjük be a nézéssel, és csak akkor szólítsuk meg őket, amikor megállnak, várakoznak. Ekkor biztosan szívesen elbeszélgetnek majd a kedvesen érdeklődőkkel.
Mert a vakvezető kutya híd a látássérült emberek és látók között! De csak akkor, ha a kellemetlenségek helyett a gazdik is boldogan élvezhetik a kapcsolatfelvétel örömét.
Még valami. Biztos tudod, hogy nem minden kutya kedveli, amikor idegenek simogatják, így van ezzel néhány vakvezető kutya is. Sáfrány Írisz kutyája például: „Dollynak nincs igénye a mástól jövő simire, mert ő alapból kissé bizalmatlan az idegenekkel szemben, de ez nem baj, sőt szerintem hasznos.” Szóval, ők is, ahányan vannak, annyi félék. Vegyük ezt is figyelembe.
A jó példa, amikor nincs hám a vakvezető kutyán, vagyis nem dolgozik, hanem
pihen, játszik, szabad idejét tölti, mert akkor megsimogathatja, aki engedélyt
kért és kapott rá a gazdájától.
A rossz példa: amikor hám van a vakvezető kutyán, tehát dolgozik, valaki mégis
megsimogatja, megzavarva ezzel.
A fotókon Fülöp látható, aki jelenleg is látássérült gazdáját segíti a
mindennapokban.
Cikkünk elkészítéséhez a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola sajtóanyagát használtuk.
