Vagy esetenként mást is?
Olykor bosszantó tud lenni, ha kedvencünk a kertet felássa, hogy elrejtse a kincseit még akkor is, ha holnap épp úgy kap enni, mint minden másik napon. Ahhoz, hogy ezt a ténykedését megértsük, egy kicsit meg kell értenünk a múltját.
Háziasításuk előtt a kutyák őseinek a túlélés záloga volt, hogy elrejtsék a sikeres vadászatokból megmaradt élelmet a sikertelenebb, ínségesebb napokra. Bár a mai társállatként tartott ebek a gondoskodásunkat élvezik, az ösztön mégis ott munkál bennük, ami azt súgja, “pakoljanak be a hűtőszekrénybe”.
Sok kutya nem csak a finom falatokat ássa el, hanem a kedvenc játékait vagy más kincseit is. Ennek valószínűleg a mások elől elrejtés és a későbbi újra megtalálás öröme lehet a motivációja.
Erről az ösztönös cselekedetről nagyon nehéz leszoktatni a kutyákat, hiszen mélyről jövő késztetés ez számukra, sőt, bizonyos fajtáknál, mint például a terriereknél, különösen.
Talán a legjobb, amit tehetünk, ha nem akarjuk elvenni az örömét és helyet szabunk ki számára, ahol büntetlenül áshat. Így, ha van rá módja, hogy bizonyos határon belül megteheti, talán nem ássa fel a virágágyást, vagy a zöldségeskertet.
