Egyáltalán, miért maradnak télre is a vonulás helyett?

A gólyák érkezéséből tudjuk a tavasz közeledtét, épp úgy, ahogyan számítunk a hidegebb időre, amikor csapatokra verődve elindulnak melegebb éghajlatra. Egyes példányok azonban dacolnak a természet hívó szavával, és maradnak a zord idő ellenére is.

Ez a szakértők szerint egy evolúciós stratégia, amiben apránként alkalmazkodnak a körülményekhez. A klímaváltozás miatt a szélsőséges időjárási jelenségek ellenére egyre enyhébbek a telek, így egyre több gólya inkább áttelel itt, ahelyett, hogy több ezer kilométert repülne. Mivel alapvetően rovarokat, férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, rágcsálókat és a talajon talált énekesmadár-tojásokat (és fiókákat) is esznek, így a fagyok beálltával is marad számukra némi élelem. Amikor a rovarok már nem mozognak és a vizek is befagynak, akkor főként egereket és pockokat fogyasztanak.

Honnan tudjuk, hogy segítségre szorul egy látszólag sérülésmentes példány?

A madár röpképessége az egészségi állapota felmérésének egyik kulcsa. Ha közelítünk felé és felrepül (vagy már háztetőn, oszlopon látjuk meg), akkor nem valószínű, hogy aggódnunk kell érte.

Viszont ha a talajon marad annak ellenére, hogy látszik rajta a felszállás vágya, akkor értesítsük az egyik madarakkal foglalkozó mentőközpontot! Ezek listája itt található.

Forrás: MME