Gazdik, őszintén: ki ne látott volna már olyan jelenetet, amikor a kutya egyszer csak úgy dönt, hogy most azonnal, halaszthatatlanul, világcsúcsot döntő tempóban rohan hátra a kertbe? Egy brit kutatás szerint évente minden 12. eb átéli ezt a helyzetet – 8,18%-uknál diagnosztizálnak hirtelen hasmenést, és bizony van pár fajta, akiknél ez gyakrabban előfordul.

A „bajnokok” – ők a legérzékenyebb pocakúak

A vizsgálat szerint a leggyakrabban érintett hat fajta: cavapoo, máltai selyemkutya, törpe uszkár, német juhászkutya, yorkshire terrier és cockapoo. Jack Russell terrierek és chihuahuák viszont sokkal ritkábban kerülnek ilyen kínos helyzetbe.

Miért épp ők?

A genetika és az életmód kéz a kézben járnak: egyes fajták gyomra érzékenyebb, ráadásul a gondos gazdik – akik gyakran pont ezekhez a fajtákhoz vonzódnak – hamarabb állatorvoshoz viszik kedvencüket, ha valami nem stimmel.

Amikor a kor is beleszól

A három év alatti ebek minden fűszálat, kavicsot és elhagyott cipőfűzőt megkóstolnak, míg a kilenc év feletti idősebb kutyáknál az emésztés már nem a régi. Nem csoda, hogy ezek a korosztályok kiemelten érintettek. Gyakran társul a hasmenés mellé hányás, étvágytalanság vagy levertség – de a legtöbb eset egyetlen vizit után rendeződik.

Antibiotikum – barát vagy ellenség?

A kutatás szerint az állatorvosok az esetek 38%-ában írnak fel antibiotikumot, pedig sokszor nincs rá szükség. Ez hosszú távon csak erősíti az antibiotikum-rezisztenciát, ami sem nekünk, sem a kutyáinknak nem jó hír.

Gazdik, figyelem!

Ismerd a fajtád gyenge pontjait, őrizd meg a kölykök kíváncsiságát biztonságos keretek között, és ne adj gyógyszert csak azért, mert „biztos, ami biztos”. Ha a tünetek nem múlnak két-három nap alatt, vagy vért látsz a székletben, ne halogasd az állatorvost.

Egy kis odafigyeléssel sok „hasmarsprint” elkerülhető – és a kedvenced hálás lesz, hogy nem kell rendszeresen olimpiai sprinteket futnia a kert végébe.